Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Az Evangélikus Hittudományi Egyetem június 19-én, szombaton délelőtt zárta 2003/2004-es tanévét – a hagyományoknak megfelelően – a budapest-zuglói evangélikus templomban. A tanévzáró istentisztelet és ünnepi ülés a búcsúzás, hálaadás és az útra indítás jegyében telt.

Az egyetem rektora, dr. Szabó Lajos – egyaránt gondolva a padsorokban ülő, diplomájuk átvételére váró hatodévesekre és az arany-, gyémánt- vagy rubinoklevelet kapó jubilánsokra – két igét választott prédikációja alapjául: „Áradjon ajkamról a dicséret, mert megtanítasz rendelkezéseidre. Válaszoljon beszédedre nyelvem, mert minden parancsolatod igaz.” (Zsolt 119,171–172) „Sokféle szándék van az ember szívében, de csak az Úr tanácsa valósul meg.” (Péld 19,21) Hiszen az Isten dicsérete, az ő beszédére válaszoló nyelv, az Úr tanácsának megvalósulása mást-mást jelent egy, a lelkészi szolgálatba most induló fiatal és egy ötven, hatvan vagy hetven évvel ezelőtt végzett idős lelkész számára.

Az alapigét már a meghívón is olvashatták az ünnepi alkalom részesei, hogy – amint Szabó Lajos fogalmazott – az „igehirdető és -hallgató tudjon egymásra készülni, egymásra gondolni”.

Vajon miért nem ebben a zsoltáros által megfogalmazott alapörömben élünk, s a formán túl a lényeget is értjük-e az istentiszteleten, az igehirdetésben? – tette fel a kérdést a rektor. Az Isten- és Krisztus-közelség dicséretre, válaszra nyitja ma is az Istenre figyelők ajkát. A sorrend azonban – ahogyan az igeversben is olvassuk – az, hogy először mindig Isten szól! Ő tanít, s mi dicséretet mondunk. Ő beszél, s szavára válaszol a nyelv. A ma végző fiatalok hat-hét évnyi tanulmányait is Isten elhívó szava előzte meg. Az elhívás és az ennek nyomán fakadó válasz, a lelkészi pályára való lépés nem rendszer, nem dogma, nem tan – hangsúlyozta Szabó Lajos –, hanem élet. Növekedés, fejlődés, változás, újulás, hiszen Krisztus szava életre vivő, életre segítő szó. A jubilánsok is erre a szóra figyelve hirdették egy életen át Krisztust, s adnak most hálát az átélt örömökért, a megtartatásért. Az egyház titka, a papi szolgálat titka ez, amelyben részesek lehetünk – mondta a rektor.

A titkokat nem lehet megfejteni – továbbadni kell: hallani Isten szavát és válaszolni rá. „Mindnyájatoknak, akik most indultok a szolgálatba, Isten Lelket és hangot adott. Másokat gazdagító, senki máséval össze nem téveszthető hangot – fordult Szabó Lajos a hatodévesekhez. – Megfáradás, elbizonytalanodás ér a szolgálatban? Halljátok meg a Példabeszédek bátorítását.”

A rektor végül egy megkapóan szép József Attila-idézettel búcsúztatta a végzősöket, és köszöntötte a jubilánsokat: „ki verné föl lelkünkben a lelket”, ha nem vállalnák a lelkészi szolgálatot? Isten hatalmával, benne bízva „kertek ültetése, lelkek fölverése” a feladatuk – zárta igehirdetését.

A liturgiában Szabóné Mátrai Marianna és dr. Fabiny Tamás vett részt, majd a zuglói templom oltárterében a hatodévesek egy közös imádsággal adtak hálát a teológiai évekért. Az egyetem énekkarának (Csorba István vezetésével) és fúvószenekarának (Johann Gyula vezetésével), valamint a liturgikus ének szemináriumnak a szolgálata után ünnepi üléssé „alakult át” a tanévzáró istentisztelet. A várva várt pillanat: a diplomaátadás következett. Elöljáróban dr. Reuss András, a rendszeres teológiai tanszék vezetője köszöntötte az ünneplő gyülekezetet, és fogalmazta meg gondolatait.

Mint elmondta, a nap hangulatát leginkább a születés jelképével lehetne kifejezni, mivel az egyesíti a visszatekintő jubilánsok és az útra induló, új életszakaszt kezdő hatodévesek érzelemvilágát, ráadásul a hazánkban 1892-ben kezdődött, azaz immár 112 éves evangélikus lelkészképzéshez is illik. A teremtő Isten adománya minden új élet, s elhívás is csak ott és akkor történik, ahol és amikor a Szentlélek akarja – mondta a professzor.

Az elmúlt tanév munkájáról, eredményeiről Szűcsné Prőhle Lívia főtitkár adott tájékoztatást. Emlékeztetett rá: az idei tanév az 1923/24-ben, az EHE jogelődjében indult egyetemi szintű lelkészképzésre való emlékezés jegyében telt. Az évforduló mellett a tanévet meghatározó másik tényező is mindenki számára jól látható: a már teljesen felépült, csak a belső munkálatok elvégzésére váró új kollégiumszárny. A főtitkár egyebek mellett beszámolt a tudomány napjáról – amelyet a bibliakutatás jegyében tartottak –, illetve a dr. Sólyom Jenő emlékének és az egyháztörténelemnek szentelt Dies Academicusról is. Megtudhattuk, hogy a tanév során az egyetem közreműködésével öt új hittankönyv és egy egyházzenei CD jelent meg. Sok hazai és külföldi vendég kereste fel idén is az akadémiát, és az oktatók, hallgatók és gyülekezetek kapcsolata tovább erősödött a teológusnapok, szupplikációk és a passiókörút alkalmával.

A nappali teológus-lelkész szakon 15, a levelező hittanári tagozaton 12, a nyíregyházi kihelyezett hittanári szakon 7 fő fejezte be tanulmányait. Diplomájuk átadása után az ötven, hatvan és hetven éve végzett lelkészek oklevelét nyújtotta át Szabó Lajos rektor. Nevükben az aranyokleveles (ötven éve végzett) Bolla Árpád és a gyémántokleveles (hatvan éve végzett) Zoltán László mondott meghatóan szép szavakat a „sokszínű, de egyszívű lelkészcsapat” nevében. Bolla Árpád így emlékezett: láncszemként kapcsolódtak egy nehéz, küzdelmes egyháztörténeti korszakban az előttük járó évfolyamhoz. Kegyelem, csoda, hogy Isten hangja megszólalt bennük, és segítette őket a szolgálat útján. „Halálig tartó lelkészi engedelmességgel tartozunk annak az Úrnak, akit Adyval így lehet dicsérni: »Napsugarak zúgása, amit hallok, számban nevednek jó íze van…« – zárta köszöntő szavait Bolla Árpád.

Habilitációs oklevelet is adtak át az évzárón, ezúttal dr. Szlávik Gábornak, a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Kara docensének. A Dr. Sólyom Jenő Alapítvány plakettjét – a döntés értelmében megosztott díjként – 2004-ben dr. Csepregi András és dr. Cserháti Márta vehette át. Végül a rektor megköszönte dr. Trajtler Gábor egyházzenei oktatói szolgálatát (felső képünkön), valamint dr. Cserháti Sándor tanszékvezetői munkáját. (Trajtler Gábor orgonaművész ettől a tanévtől elbúcsúzik az intézménytől, Cserháti Sándor azonban oktatóként továbbra is dolgozik még az egyetemen.)

Szeptemberig tehát kiürül a teológia, tanár és diák megérdemelt pihenését tölti, s az új tanév – reményeink szerint – az új kollégiumszárny átadásával veheti kezdetét.

K. D.

::Nyomtatható változat::