A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

A rekkenő hőség ellenére már jóval a meghirdetett időpont előtt fiatalok és idősebbek százai gyülekeztek az Oktogonnál. A korábbi évek tapasztalataiból okuló, már rutinosnak számító résztvevők szalmakalappal és hordozható székekkel felfegyverkezve érkeztek, hiszen az „Ez az a nap!” című rendezvény – mely a keresztényeket és az istenkeresőket kívánja megszólítani – már korántsem ismeretlen hazánkban. Eddig négy alkalommal szerveztek felekezetközi „megmozdulásokat” a fővárosban, hogy ezeken keresztül is Isten szeretetéről, Jézus Krisztusról tanúskodjanak. Az első felvonulást a millennium évében tartották, csatlakozva az 1987-ben Londonban meghirdetett mozgalomhoz.

Jézus él, mi is vele

Pontban délután ötkor elindult a menet a Hősök tere felé. A résztvevők énekelve, beszélgetve, a „Jézus”, valamint a „Feltámadt!” szavakat skandálva, tapsolva, együtt imádkozva vonultak végig az Andrássy úton, az ott lakók, illetve az arra járó turisták érdeklődő pillantásaitól kísérve.

A Hősök terén, a Műcsarnok előtt már állt a színpad, amelyet elsőként Pintér Béla és a vele együtt fellépő több száz kisgyerek vett birtokába.

Az aprónép egyébként is szép számmal volt jelen a rendezvényen; az ő szórakoztatásukról külön helyen gondoskodtak.

A gyermekprogramok mellett a „Meghallgatlak sátor” nyújtott még egyfajta „alternatív lehetőséget” mindazoknak, akik egy kis elcsendesedésre, lelkigondozói beszélgetésre vágytak ezen a mozgalmas napon.

Isten, áldd meg a magyart!

Miután az „Ez az a nap!” szervezőiroda vezetője, László Viktor köszöntötte az anyaországi és a határon túli magyar résztvevőket, arról beszélt, milyen nagy öröm, hogy a közelmúltban Szegeden, Pécsett, Miskolcon és Győrben tartott előkészítő alkalmak, az úgynevezett „roadSók” után most a fővárosban is találkozhattak egymással a különböző felekezetekhez tartozó keresztények. A köztársasági elnök, dr. Mádl Ferenc üzenetének felolvasása után a történelmi és kisegyházak, valamint a független gyülekezetek képviselői léptek a mikrofon elé, hogy a jelenlévőkkel együtt hazánkért, népünkért, országunk jövőjéért imádkozzanak. Gáncs Péter evangélikus püspök fohászában egyebek mellett arról szólt, hogy minket már a himnuszunk is imára tanít. „Köszönjük neked, Urunk, hogy határaink megnyíltak” – mondta a püspök, majd azt a költői kérdést tette fel, hogy „vajon fölfelé is nyitottak vagyunk-e?”.

A szavak után ismét az ének vette át a főszerepet: egy Oklahomából érkezett, háromszáz tagú baptista női kórus tagjai, illetve Csiszér László és a Gável testvérek léptek a színpadra.

Új szív és új lélek

„Két értékes, régi dolgokat őrző épület, két múzeum között állunk ma. Sokan azt hiszik, hogy az egyház, egy-egy gyülekezet is csupán egy múzeum vagy még inkább egy ravatalozó. Itt és most azonban jól látható, hogy Krisztus testében igenis van élet!” – kezdte Ezékiel könyvének néhány verse alapján tartott igehirdetését Szeverényi János. Egyházunk missziói lelkésze rövid prédikációjában arról beszélt, hogy az egyes embereknek éppúgy, mint az egész népnek élő hitre van szüksége. „Minél távolabb kerülünk Istentől, annál kiszolgáltatottabbakká válunk, különböző pótszerek rabjai leszünk” – hangsúlyozta, majd így folytatta: „Sokan azt gondolják, hogy a szívük helyén csak egy érzéketlen kődarab van. Hozzájuk szól ma Isten, hogy meghallják és tudják: értük jött el és vállalt kereszthalált Jézus Krisztus.”

Az elhangzott imádságok, zeneszámok és szavak üzenete valóban elérte a hallgatókat. Ennek ékes bizonyítékaként Kunszabó Zoltán szervező felhívásának eleget téve többen is jelentkeztek, hogy szeretnék átadni az életüket Krisztusnak. A frissen megtértekkel azután segítők beszélgettek, buzdítva őket arra, hogy a maguk egyházában keressenek olyan gyülekezetet, ahol lelki otthonra találhatnak; amennyiben pedig még nem tartoznak egyetlen felekezethez sem, válasszanak maguknak egy őket befogadó keresztény közösséget.

Az este remek hangulatban folytatódott. Különösen nagy sikert aratott a kárpátaljai Amaro Del (a mi Istenünk) nevű roma zenekar. Muzsikájuknak köszönhetően nemcsak a jelenlévők egy része, hanem még a helyszínt biztosító szigorú rendőr is táncra perdült…

Előbb-utóbb azonban minden véget ér. Kevéssel tíz óra után befejeződött ez az ezreket megmozgató, megérintő nap is. A szervezők nevében László Viktor a még mindig hatalmas és lelkes tömegtől azzal búcsúzott: ne feledjék, hogy jövő év június 25-én a berlini olimpiai stadion várja Európa fiataljait, így a magyar résztvevőket is, hogy ismét Jézus köré gyűljenek, és együtt imádkozzanak.

Gazdag Zsuzsanna

::Nyomtatható változat::