A vasárnap igéje

SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 3. VASÁRNAP

Hozzászólás a cikkhez

Kiemelkedő személyiségekről, tudósokról, írókról, színészekről, művészekről vagy sportolókról sok érdekességet tudhatunk meg. Kialakíthatjuk róluk véleményünket. Lehet, hogy némelyiket szimpatikusnak tartjuk, némelyiket nem szeretjük. Néhányukkal személyes ismeretségbe is kerülhetünk. De a „Kicsoda ő?” kérdésre személyes kapcsolat nélkül is felelhetünk.

Milyen lehet a Jézussal való kapcsolatunk? Sok mindent tudhatunk róla. Egy Jézusról szóló filmet látva érzelmileg is közelebb kerülhetünk hozzá. Ki ő számomra? Mit várok tőle? Mi a szerepe az életemben? – tehetjük fel a kérdést.

Igénkben a Jézussal találkozó emberek háromféle magatartását figyelhetjük meg. Simon farizeusé az első. Ő az, aki Jézust vendégül látja. Vajon miért hívta meg őt? Azért, mert közelebbről is meg akarta ismerni? Rokonszenvesnek találta őt, vagy rosszindulatúan, árgus szemmel figyelte, hogy mit mond, és mit tesz? Netán csupán egynek tekintette a sok vendég között? Megtiszteltetésnek vette, hogy Jézus elfogadta a meghívását? Egy biztos: nem sokat várt tőle. Érdemes elgondolkoznunk azon, hogy elég-e, ha Jézust csupán vendégnek tartjuk az életünkben.

De van ott egy asszony is. Egy betolakodó, aki meghallotta, hogy Jézus ott van. Az asszony egyedül az ő kedvéért megy oda. Nem üres kézzel érkezik: drága kenetet visz. Az asszony és Jézus találkozása nem távolságtartó, hanem nagyon személyes. Ki tudja, milyen sorsa, élete van ennek az asszonynak? Milyen bűnt, szégyent, kudarcot, fájdalmat, terhet hordoz? Mit sirat? Elrontott életét, vétkeit? Vagy egyszerűen csak nem bírja tovább? Jézus lábaihoz borul, és szíve szeretetének jeleivel árasztja el őt. Számára nagyon fontos ez a találkozás. Mindent Jézustól vár, teljes szívvel, ragaszkodó bizalommal fordul Jézushoz. Vár valamit, maga sem tudja, hogy mit. Érdemes elgondolkoznunk azon, hogy a mi Jézushoz való viszonyunk hasonlít-e valamiben ennek az asszonynak a szeretetéhez, ragaszkodásához, bizalmához.

Végül ott vannak az asztalnál ülők, a külső szemlélődők. Figyelik, mi történik, látják és hallják Jézust. Van véleményük, megfogalmazzák a kritikájukat is. A Jézussal való találkozásuk nem válik személyessé. Amit Jézus szóba hoz, azaz a bűnbocsánat, nekik csak dogmatika. Sem sokkal, sem kevéssel nem érzik adósnak magukat. Érdemes elgondolkoznunk azon, hogy nem vagyunk-e mi is csupán külső szemlélődők Jézus társaságában.

A Jézushoz való viszonyunkat emberi kapcsolataink minősége is befolyásolja. Nem közömbös, hogy milyen előítéleteink vannak. Simon is megütközik, amikor Jézus nem utasítja el a bűnös asszony ragaszkodását. Jézus azonban ismeri vendéglátója gondolatait, érzéseit. Még a farizeusokhoz való viszonyát sem érzi eleve reménytelennek, ezért meg is szólítja őt.

Kicsoda Jézus? Mit mutat magából? Mit élhetünk át, amikor személyesen találkozunk vele?

Jézus a szívekbe lát. A magabiztos, előítéletekkel teli embereket éppen úgy ismeri, mint a terheivel, kudarcaival küszködőt. A magabiztost elgondolkoztatja. A kudarcaival hozzá menekülőt nem vádolja, nem szólja meg, hanem megvédi őt, és elfogadja ragaszkodását, szeretetét. Minket is olyannak ismer, amilyenek vagyunk. Szava leleplez, megmutatja igazi valónkat – adóssá tesz. Bizony adósok vagyunk, bár ritkán döbbenünk rá, nehezen ismerjük el. Sokkal vagy kevéssel, de adósok vagyunk! Nem pénzzel. Ébredjünk rá végre adósságainkra: mit mulasztottunk el, amikor nem voltunk elég türelmesek, szeretetteljesek, megértők. Nem csak a másik ember hibás. Nem csak az, akivel mindig baj van, akit nehéz elviselni, aki másképpen gondolkodik, aki rosszindulatú. Gyakran mások adósságát felnagyítva mentegetjük magunkat. Aki méricskél, összehasonlít, aki úgy érzi, hogy neki kevés adóssága van, aki azt hiszi, hogy nála minden rendben van, az Jézustól is nagyon keveset vár.

Kevés vagy sok?

Jézus legnagyobb ajándéka a bocsánata, más szóval adósságunk elengedése. A Jézussal való személyes találkozás során döbbenünk rá: adósságunkat – akár kevés, akár sok – nem tudjuk megfizetni. Sehogy sem szabadulhatunk tőle. Jézus éppen ezért így bátorít: Isten nem akarja keményen behajtani adósságunkat. Ő Atyánk, aki szeretetből elengedi megfizethetetlen tartozásunkat. Ha nem fogjuk fel, nem ismerjük el adósságunk nagyságát, akkor az ő szeretetének, bocsánatának nagyságát sem fogjuk fel igazán.

A Jézussal való igazi találkozás mindig személyes kapcsolattá válik: megtapasztaljuk bocsánatát, szeretetét, azt, hogy neki mindent elmondhatunk, tőle várhatjuk életünk békességét, amelyre szívünk szeretetével válaszolhatunk. Csak itt kezdődhet a másokkal szembeni adósságaink rendezése is.

Imádkozzunk!

Úr Jézus Krisztus, légy áldott, hogy bűneinkkel, terheinkkel is hozzád menekülhetünk. Köszönjük, hogy a te szereteted nagyobb a mi kudarcainknál, kétségeinknél, hiányérzeteinknél. Segíts, hogy szeretetedet, türelmedet árasszuk másokra is. Ámen.

Muntagné Bartucz Judit

::Nyomtatható változat::