evél&levél

Hozzászólás a cikkhez

Muntag András „Balkézről” című írásával kapcsolatban csupán két észrevételt tennék. Az íráson végigvonul az az állítás, hogy a beadott pályázatok szakmai elemzése nem történt meg. Ez tévedés. Éppen a pályázatok tartalma is hozzájárult ahhoz, hogy eredménytelennek lett nyilvánítva a feladat. Két pályázat elitiskolai koncepciót fejtett ki. Ezek nem kaptak semmilyen szinten érdemi támogatást. A Fasor minőségi iskola kell, hogy legyen, mindenkitől azt várjuk el, hogy önmagához képest a maximumot nyújtsa, de a gyengébbeknek is helyük van az intézményben, az ő felzárkóztatásuk is szép pedagógiai folyamat. Egy másik pályázat az általánosságok szintjén mozgott, az eddigi igazgató pályázatában pedig a szubjektív elemek kaptak túlzott hangsúlyt. Ezért az illetékes testület – az iskola eredményei ellenére – nem fogadta el az ő pályázatát sem.

A másik kérdés az eljárási kifogásokat illeti. Ezek nem jelentettek jogsértést, hanem az eltérő jogértelmezésből vagy jogalkalmazásból adódtak, de ami lényegesebb: nem határozták meg a döntést.

Szathmáry Miklósné levelében – hasonlóan más, nem a sajtó számára készült szülői levelekhez – lényeges elem az az állítás, hogy az iskola színvonala romlik. Ha ez így lenne (nincs így) akkor sem kizárólagos (bár elsődleges) ebben az iskolavezetés szerepe. A levél fontos eleme, hogy jelzi: „már egy éve mozgolódnak” a szülők.

Tiszteletre méltó, ha a szülő a saját gyermeke iránt érzett természetes szereteten, felelősségen túl az iskola egészének ügyét is a szívén viseli, de ez nem hatalmazza fel a szereptévesztésre, az iskolafenntartói, illetve az iskolavezetői funkciók átvételére.

Az engem érintő kérdéseire készséggel válaszolok személyesen, bár ezek inkább szónoki kérdések, és mélyebb összefüggésben éppen arra szolgálnak magyarázatul, hogy a rátermett evangélikus pedagógusok számára miért nem vonzó a fasori igazgatói poszt. Az újraindulás (1989) óta vagy a tanárok, vagy a szülők (vagy együtt) minden igazgatót a mandátuma lejárta előtt felállásra késztettek. Most – bár ismét erőteljes a törekvés – igyekszünk gátat vetni ennek, és ha nehéz is, de türelemmel, szeretettel, elszántsággal helyre szeretnénk állítani a stabilitást. Éppenséggel nem Pilátus módra.

Frenkl Róbert

::Nyomtatható változat::