Keresztutak

»Akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget« (Zsolt 127,2)

Hozzászólás a cikkhez

Talán valóban véget ért egy korszak. Az 1949-ben alapított egyetemen egészen ez év június közepéig nem volt olyan hely, amely az itt tanulók és oktatók lelki szükségleteit lett volna hivatva szolgálni. Június 16-a óta azonban már van. A frissen elkészült irodát Besenyei Lajos rektor adta át a négy történelmi egyház magas rangú képviselőinek.

Nehéz valódi súlyának megfelelően értékelni a fenti rövid híradást. Hiszen egy alig több mint 40 négyzetméteres kis irodahelyiség az, ami az elmúlt hónapban – a régióban működő négy történelmi egyház közös áldozatvállalásának köszönhetően – végre elkészülhetett. Egy kicsiny szoba egy hatalmas egyetemen! Mit számít a csaknem 15 ezer emberrel működő intézményben, hogy ezentúl néggyel többen dolgoznak majd itt?

Akik birtokba vehetik az irodát: négy egyház egy-egy lelkésze. Reménység szerint sok mindenre felhasználható lesz majd az ajándékul kapott lehetőség. A lassan épülő evangélikus egyetemi pasztoráció – a budapesti egyetemi gyülekezet és a Pécsett működő Ökumenikus Lelkészség nyomában – újabb egyetemi városban telepedhet meg. Éppen azt a korosztályt szólíthatja meg, amely a lázadó tinédzseréveket elhagyva, a felnőtt ember felelősségével keresi élete valódi célját. Azokat érheti el, akik talán a legnagyobb lehetőséget kapják majd későbbi életükben a közéleti szerepvállalásra és a közösségi értékteremtésre.

De nemcsak az egyetemi korosztály szempontjából lehet jelentős a most induló gyülekezeti központ. Az északi végeken, az egykor 14 anyagyülekezetet számláló Borsod-Hevesi Evangélikus Egyházmegye megcsappant lélekszámú területén – ahol a szolgálatokat jelenleg hét gyülekezetből látják el – most egy újabb közösség kezdheti meg lassú növekedését. Míg az észak-magyarországi területre általánosan a lehetőségek korlátozódása a jellemző, a Miskolci Egyetem – ha később talán nem is ekkora létszámmal – mindig módot adhat majd az evangélikus tanítás kifejtésére.

Az Egyetemi Lelkészségen egyelőre két csoport működik: egy viszonylag régi hagyományokra visszatekintő katolikus közösség, illetve egy kisebb létszámú, ám annál fejlődőképesebb református gyülekezet. Ez utóbbi nemrégiben – egy fiatal, főállású református egyetemi lelkész kinevezésével – kifejezetten növekedésnek indult. Hasonló lelkesedéssel indul az evangélikus közösség kiépítése is.

A tervek szerint a négy gyülekezet külön bibliaköröket fog működtetni, a lelkészség számos további programja – filmklub, ökumenikus esték, kirándulások, lelkigyakorlatok stb. – pedig minden érdeklődő számára elérhető lesz.

Remélhetőleg a szeptemberi tanévkezdéskor az – addigra már teljes bútorzattal és számítógépes infrastruktúrával is felszerelt – iroda, az Egyetemi Lelkészségi Központ már a jelenlétével is felhívja magára a figyelmet. (Közvetlenül a főépület mellett, a B 1 épület II. emeletén, az Anyag- és Kohómérnöki Kar tanszékei és a Pr-iroda közvetlen szomszédságában található.) Az ökumenikus lelkészség lehetőséget szeretne adni a „kereső” diákságnak arra, hogy az egyetemi éveket ne csak tanulásra és szórakozásra használja, hanem lelki-szellemi életének megalapozására is. Az érdeklődőket szeretettel látják az interneten is: http://www.uni-miskolc.hu/~lelkesz.

Befejezésként egy személyes reflexió. Amikor az avatási ünnepségen Szebik Imre elnök-püspök beszélni kezdett, nem értettem, miért a címként olvasható textust választotta. Csak néhány pillanattal később jöttem rá: azért, mert itt most egy régi álom valósulhatott meg. Hiszen ha valaki, akkor ő biztosan tudja – közel harmincévnyi miskolci lelkészi szolgálat után –, mit jelent az egykor bámulatosan fejlődő, a szocialista iparosítás fellegváraként is számon tartott városban, annak is a tudományos centrumában gyülekezeti központot létesíteni. Ahol 1968-ban lelkész csak teljes inkognitóban jelenhetett meg, ott 2004-ben felcsendül az egyházi ének, az Isten nagyságáról szóló bizonyságtétel, és betölti az egyetemi épületet… Hogy a szabad gondolkodásra és a szabad értékválasztásra végre ne csak szavakban, hanem a valóságban is lehetőségünk legyen.

Buday Barnabás mb. egyetemi lelkész

::Nyomtatható változat::