Élõ víz

Hozzászólás a cikkhez

Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet. (Lk 19,10)

Szentháromság ünnepe után a harmadik héten az Útmutató reggeli igéinek közös kulcsszava a mi bûnünk és Isten bocsánata, egyszóval a bûnbocsánat. Vezérigénk Zákeus történetének „csattanója”. Jézus nyilvános mûködésének éppen ez a célja: Isten irgalmas szeretetével fordul a bûnös ember felé, s kegyelembõl üdvösséget ajándékoz neki. Ezen a héten ilyen megmentett életû emberekkel találkozhatunk. Az Újszövetség talán legismertebb példázata a két elveszett fiúról szól. A fiatalabb a földi vagyonát is eltékozolta, az idõsebb „csak” a lelki kincseit, hitét és szeretetét veszítette el, ezért mindkettõjük megmentésre szorul. Ez a példázat (szerintem) még nincs befejezve, mert csak a fiatalabb fiúról olvassuk: „hogy ez a te testvéred meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott” (Lk 15,32). Mi megtaláltattunk-e már? Boldog az az ember, aki Pálhoz hasonlóan elmondhatja: „Krisztus Jézus azért jött el a világba, hogy a bûnösöket üdvözítse, akik közül az elsõ én vagyok.” (1Tim 1,15) Ám mivel könyörült rajta az Úr, Isten bûnösöket megmentõ kegyelmének a példájává és a pogányok apostolává vált. Ezt tette Isten a vámszedõ Lévivel is, akibõl Máté evangélista lett. Jézus ma sem az (ön)igazakat hívja, „hanem a bûnösöket megtérésre” (Lk 5,32).

Tánc az aranyborjú körül, elvadult nép… Ma is ismerõs ez a kép! Végleges megoldás-e a bálványisten(ek) és a kõtáblák összetörése? „Másnap így szólt Mózes a néphez: Igen nagy vétket követtetek el. Ezért fölmegyek az Úrhoz, talán engesztelést tudok szerezni vétketekért.” (2Móz 32,30) Õ Jézus elõképe, aki fölment a keresztre minden „bûn-beteg” ember megmentéséért. „Akarsz-e meggyógyulni?” (Jn 5,6) – ez az alapvetõ kérdés, és nem a gyógyvíz- és emberhiány, s Isten Fia szombaton is „rendel”! „Íme, meggyógyultál, többé ne vétkezz, hogy valami rosszabb ne történjék veled.” (Jn 5,14) „Ha vétkezik atyádfia, menj el hozzá, intsd meg négyszemközt: ha hallgat rád, megnyerted atyádfiát.” (Mt 18,15) Mi is így kezdjük a feddést, és élünk-e egyáltalán az oldás és kötés „hatalmával” gyülekezetünkben? Júdás megbánta tettét, de nem az egyedül „illetékesnek” mondta el: „Vétkeztem, mert ártatlan vért árultam el” (Mt 27,4), ezért nem nyerhetett bocsánatot. Mit jelent Pál szerint e heti kulcsszavunk, a bûnbocsánat? Válasza csodálatos örömüzenet, amely mindazokra vonatkozik, akik már a Lélek szerint élnek: „Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak, mivel az élet Lelkének törvénye megszabadított téged Krisztus Jézusban a bûn és a halál törvényétõl.” (Róm 8,1–2) Ezért énekelhetjük: „Jézus él, én is vele! / Hol van, halál, nagy hatalmad?(…) Mert bocsánatot ígért, / ha bûnösök hozzá térnek. (…) Hogy hittel sóhajthassam: / Jézus, én bizodalmam!” (EÉ 223,1.3.5)

Garai András

::Nyomtatható változat::