evél&levél

Hozzászólás a cikkhez

Az Evangélikus Életben karácsony előtt megjelent „kérésem”-re 156 levelet kaptam, nem egyet külföldről is. A levelek nagy része így kezdődött: „Drága Tibor bácsi!” Többen elpanaszolták testi-lelki nyomorúságaikat, és tőlem kértek vigasztalást, bátorítást. Minden levelet könnyezve olvastam el, s mindegyikre válaszoltam. Jólesett a gyenesi konferenciákról szóló visszaemlékezéseket is olvasni. Sokan még idéztek is az ott tartott reggeli és esti áhítatokból.

Tudom, hogy akik nem írtak, azok is szeretettel gondolnak rám. Minden kedves testvéremmel közlöm, hogy a helyi idősek otthonába költöztünk. Itt szakképzett ápolónők vigyáznak ránk, és gondoznak minket. Egy apartmanban lakunk. Jól érezzük itt magunkat.

Sokakban felmerül a kérdés, hogyan lehet lábak nélkül élni. Élek és szolgálok. Hiszem, hogy a leveleim vigaszt, bátorítást jelentettek sokaknak.

Egyszer régen a kezembe került egy kis füzet. Egy berlini kisfiúról szól, aki a téli jeges-havas időben késve indult iskolába. Felugrott a mozgó villamosra, ám megcsúszott. A villamos mindkét lábát levágta. Nagyon el volt keseredve. Édesanyja elment a lelkészhez, hogy a segítségét kérje. A lelkipásztor egy halom röpcédulával jelent meg náluk. Arra kérte a kisfiút, hogy reggel és este, amikor sok ember megy el a házuk előtt, szórja ki őket az ablakon. A cédulák egyike egy alkoholista ember kezébe került, aki a papírfecnin olvasható üzenet hatására megváltoztatta az életét. (A könyv Tomi cédulái néven magyarul is megjelent az Evangéliumi Kiadó gondozásában.)

Én is szórom a leveleket, remélem, nem hiába…

Hernád Tibor (8200 Veszprém, Völgyikút u. 2. I/17.)

::Nyomtatható változat::