Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

A törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által jelent meg. (Jn 1,17)

A vízkereszt ünnepe utáni második héten az Útmutató reggeli igéi a törvénynek és a kegyelemnek Isten népe életében betöltött helyéről és szerepéről adnak tanítást Krisztus dicsőségének fényében. Mit tett Jézus a kánai menyegzőn? Példát adott nekünk a képmutatás nélküli szeretetből, amit Pál így összegez: „a testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, (…) a szentekkel vállaljatok közösséget szükségeikben, (…) örüljetek az örülőkkel.” (Róm 12,9–16) „Ezt tette Jézus első jelként a galileai Kánában, így jelentette ki dicsőségét, és tanítványai hittek benne.” (Jn 2,11) És te hiszel?

Mit tett az Úristen a Hóreb hegyén? Mózes ezt így foglalja össze: „A tűz közepéből az ÚR beszélt hozzátok. (…) Kijelentette nektek szövetségét, amikor megparancsolta, hogy tartsátok meg a tíz igét.” (5Móz 4,12–13) Jézus törvényértelmezése ez: „A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért; tehát az Emberfia ura a szombatnak is.” (Mk 2,27–28) „A törvényt és a prófétákat Jánosig hirdették, azóta az Isten országának örömhírét hirdetik, (…) de hamarabb elmúlik az ég és a föld, mint hogy a törvényből egyetlen vessző is elveszne.” (Lk 16,16–17) S az apostoli gyűlés mit határozott a pogánykeresztények számára? A mózesi törvényekből csak négy előírást kell betartaniuk: „Mert a Szentlélek jónak látta, és vele együtt mi is úgy láttuk jónak, hogy ne tegyünk több terhet rátok annál, ami föltétlenül szükséges.” (ApCsel 15,28)

Pénteken az igék ama nagypéntek eseményeire emlékeztetnek bennünket: „a zsidók meg akarták ölni, (…) a testvérei sem hittek benne, (…) némelyek azt mondták róla, hogy jó, mások viszont ezt mondták: Nem az.” (Jn 7,1.5.12) Mi a te véleményed az Atya egyszülöttjéről? „A Sínairól jött az ÚR, (…) jobbján lángoló tűzzel. Mennyire szereti népét!” (5Móz 33,2–3) – vallja meg Mózes a halála előtt. S „mi pedig valamennyien az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre.” (Jn 1,16) Ezért: „Dicsérünk téged” (EÉ 41,7).

Garai András

::Nyomtatható változat::