Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

A veszprémvarsányi evangélikusság 1821-ben építette fel templomát. Az elmúlt bő másfél évszázadban több ízben kellett felújítani az épületet. Utoljára a nyolcvanas években végeztek komolyabb renoválást. Eredetileg ugyan csak ki szerették volna festeni a templomot, az isteni gondviselés jóvoltából azonban ehelyett teljes körű templomfelújításra nyílt lehetőségük.

Szeptember 12-én délután hálaadó istentisztelet keretében szentelte fel Ittzés János püspök a megújult templomot. Erdélyi Rékától, a gyülekezet lelkészétől az ünnepi közgyűlésen megtudtuk, hogy az egyházmegyétől kapott 600 ezer forintos támogatás lehetővé tette a régi ablakok cseréjét. Ekkor vált egyre inkább egyértelművé, hogy az egyszerű festésnek indult munkából még teljes körű renoválás is lehet. Április végén kezdték el a munkákat a tető felújításával, majd az ablakok cseréje után a bádogosmunkák következtek. A vízelvezetés megoldását a padok felújítása és az elektromos hálózat cseréje, majd új lámpatestek felszerelése követte. Még a karzatra felvezető falépcsőt is lecserélhették. A 3,2 millió forintos beruházás döntő részét a gyülekezet fedezte. Adományokból mintegy félmillió forint gyűlt össze, amely e maroknyi evangélikustól elismerésre méltó teljesítmény. Mivel Veszprémvarsányban a reformátusok is ebben a templomban tartanak istentiszteletet, az önkormányzat támogatása mellett 100 ezer forinttal ők is hozzájárultak a felújítás költségeihez.

A templomszentelési istentiszteleten Ittzés János püspök Lk 19,1–10, Zákeus története alapján hirdette Isten igéjét. Ebben hangsúlyozta, hogy a templom lényegéről, a Jézussal való találkozás lehetőségéről kell szólni ebben az ünnepi órában. Jézus ugyan mindenütt jelen van, mégis megengedte, hogy templomok épüljenek. Mert nem neki, hanem nekünk van szükségünk ezekre az épületekre, ahol nevében vagyunk együtt, ő pedig ígérete szerint velünk van. A püspök sokak kérdéseként tette fel, hogy miért múlnak el emberi életek a kiutat hirdető, örömöt találó élmény felfedezése nélkül. Zákeus története adja meg erre a választ: csak akkor élmény a templomba járás, ha létrejön a Jézussal való találkozás. Vajon a templomba menet mi mindig így készülünk erre a találkozásra? Az emberi érzések is fontosak a találkozásban, de vajon őérte öltöztetjük ünneplőbe a szívünket? Zákeus megszégyenít bennünket. Egyrészt mindene megvolt, másrészt mindene hiányzott. Először csak a kíváncsiság hajtotta, de a szíve mélyén a Jézussal való találkozás örömére vágyódott. Aki vágyódik rá, Jézus annak adja meg a találkozás örömét – hangsúlyozta a püspök. Sokan azt hiszik, ők engedik meg Istennek, hogy találkozzon velük. Zákeus otthagyott mindent, rohant, hogy találkozzon Jézussal. Megértette, hogy ha Jézus arra jár, nincs fontosabb teendő az életben – zárta igehirdetését a püspök.

Az ünnepi istentiszteletet színesítette szolgálatával a bakonyszentkirály–cseszneki ökumenikus kórus Gilicze Tamás református lelkész vezetésével, aki az ökumenikus imádság szolgálatát is végezte. Ördög Endre esperes a liturgiában segédkezett. Megható pillanat volt az ünnepségen, amikor Németh Imréné, Ilonka néni huszonöt év után elbúcsúzott a gondnoki tisztségtől. Rendhagyó módon Ittzés János püspök a gyülekezetnek hozott ajándékát, az egyházkerület pecsétjével díszített falitálat a leköszönő és tisztességben megőszült gondnoknak adta át.

Menyes Gyula

Regionális hozzárendelés: Veszprémi Egyházmegye

::Nyomtatható változat::