Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

Táborszky László lelkész a Nógrád megyei Vanyarcon született 1927. szeptember 10-én Táborszky András és Mlinárcsek Mária hívő szülők gyermekeként. Az elemi iskolát Vanyarcon, a középiskolát Budapesten, a hittudományi egyetemet Sopronban végezte. Szabó József püspök avatta lelkésszé Vanyarcon 1949. október 2-án. Professzorai tudományos pályára szánták őt: az egyetemre hívták. Ugyanakkor egyéves ösztöndíjat kapott a prágai egyetemtől. Püspöke kérésére egy év halasztást kért, mert abban az évben ő volt az egyetlen felavatott lelkész, és nagy szükség volt a szolgálatára. Viszszamondta az ösztöndíjat, és elfogadta a Tatabányára szóló segédlelkészi kiküldést. Néhány hónap múlva önálló hitoktatói kinevezést kapott, a lelkészvizsga letétele után pedig a gyülekezet megválasztotta parókus lelkészének. 1952 májusában Sopronban házasságot kötött Mór Margittal. Tatabányán négy évet szolgált. A gyülekezetben nagy lelkesedéssel végezte munkáját, különösen az ifjúság körében. Ennek „jutalmaként” munkaszolgálatra hívták be Kecskemétre.

Életében többször nézett szembe a halállal. Tatabányai szolgálata alatt történt meg, hogy belecsúszott egy nyitott kútba. Imádkozva készült a halálra, de Isten megóvta ettől, kimentették. Máskor motorozás közben télen, a jeges úton kicsúszott alóla a motor, és ő néhány méterrel egy teherautó kerekei előtt állt meg. Mindig készen állt az eltávozásra; betegségében is megbékélve várta, hogy Ura hazahívja.

Négyévi tatabányai szolgálat után a száki gyülekezet hívta meg lelkészének. Itt is lendületesen folytatta munkáját, hűségesen gondozta a vérteskethelyi fíliát és a császári, valamint a bakonysárkányi szórványt is. Sok gyermeket gyűjtött össze hitoktatásra és konfirmációra, közülük többen halála napjáig tartották vele a kapcsolatot. Többször végzett igehirdetéseket konferenciákon és evangélizációkon is.

1959-ben püspöke kérésére elvállalta a nehéz szolgálatot a szétzilált kondorosi gyülekezetben. Hosszú, küzdelmes munkával sikerült újra összekovácsolnia a közösséget, felújítania az épületeket. Itt is kiemelt feladat volt számára az ifjúsággal való törődés: egy-egy évben előfordult, hogy nyolcvan-száz konfirmandust is tanított. Közben folytatta a teológia művelését is. Többször jelentek meg írásai, igehirdetési feldolgozásai lapjainkban. 1970-ben ösztöndíjasként fél évet töltött Eisenachban.

Tizenhárom évi kondorosi szolgálat után a békéscsabai gyülekezet hívta meg lelkészének. Itt is rendszeresen végzett istentiszteletet, temetést és más szolgálatokat szlovák nyelven is. Húsz éven át az egyházmegye esperese, hat évig pedig püspökhelyettes is volt. Részt vett a közéletben is, a közegyházban vállalta a rábízott feladatokat. Munkáját mindenütt elismerték.

Óriási feladatot végzett, amikor a földrengéskárt szenvedett Nagytemplomot kellett helyreállítani. A kilencvenes évek elején Telekgerendáson építtetett templomot és gyülekezeti házat. Régi vágya vált valóra, amikor hosszú és nehéz küzdelem után a békéscsabai evangélikus gimnázium újra egyházi tulajdonba és szolgálatba került.

Családját nagyon szerette. Feleségével ötvenkét évig élt boldog házasságban; együtt munkálkodtak a gyülekezeti szolgálatban is. Két gyermeket neveltek és indítottak útnak; gyermekeik öt unokával örvendeztették meg őket. A nagy család – Táborszky László négy testvére és azok családja – rendszeresen összegyűlt.

Nyugdíjba vonulása – 2000. december 31. – után Budaörsre költözött. Néhány nappal halála előtt feleségével együtt úrvacsorát vett. Augusztus 28-án éjjel csendesen elaludt, mennyei Atyja hazahívta.

Szeptember 10-én a budapesti Deák téri templomban nagy sokaság búcsúzott tőle. A vigasztalás és feltámadás igéjét D. dr. Harmati Béla nyugalmazott püspök Jn 12,26 alapján szólaltatta meg. A püspök abban foglalta össze Táborszky László szolgálatát, hogy nem törekedett többre, mint arra, hogy a Főpásztor pásztora legyen a gyülekezetekben. A megjelentek nagy száma is tanúsítja, hogy pásztor volt, soktalentumos szolga, aki reménységünk szerint várhatja a hívást: menj be Urad örömébe.

Ravatalánál közel negyven lelkésztársa mondott áldást igével. A szülőfalu, Vanyarc, valamint a négy gyülekezet nevében is lelkésztársak mondtak búcsúszavakat, és kérték Isten vigasztalását a gyászoló családnak. Hamvait Budaörsön helyeztük nyugalomra, ott várja Ura hívását, a feltámadást.

Tóth-Szöllős Mihály

::Nyomtatható változat::