Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok. (1Pt 5,7)

Szentháromság ünnepe után a tizenötödik héten az Útmutató reggeli igéi Istenünk gondviselő szeretetének számtalan jeléről tanúskodnak. Ezért ne aggodalmaskodjunk, hanem fogadjuk meg heti vezérigénk tanácsát, s megtapasztalhatjuk (az ünnep bevezető igéje szerint) Dáviddal együtt: „Áldott az Úr! Napról napra gondot visel rólunk szabadító Istenünk.” (Zsolt 68,20) A vasárnap óegyházi evangéliumában hatszor is előfordul az „aggódik”, „aggódás” kifejezés, amely bizony a kicsinyhitűség megnyilvánulása. Jézus a Hegyi beszédben határozottan felszólít minket is: „Ne aggódjatok életetekért (…). De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” (Mt 6,25.33) A minden kegyelem Istenének gondja van a mi lelkünkre is, s megerősít a hitben, hogy ellen tudjunk állni az ördög minden támadásának; ezért Péterrel együtt mondhatjuk mintegy a Miatyánk utolsó, dicsőítő szavait: „Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.” (1Pt 5,11) Isten gondviselése a fogságban lévő Pál számára a filippi gyülekezet szeretetadománya által valósult meg: „Mégis jól tettétek, hogy közösséget vállaltatok velem nyomorúságomban.” (Fil 4,14) Őt és minket is Krisztus tart és erősít meg minden élethelyzetben! Ezért Timóteust, az Isten emberét Pál arra kéri, hogy kerülje a gazdagság kísértéseit, s óvja őt a pénz szerelmétől, mert az igazi „nagy nyereség a kegyesség megelégedéssel” (1Tim 6,6). Isten gondviselő szeretete nemcsak az éhségtől, hanem a pusztulástól is megmentette a hajótörést szenvedett embereket. Pál hitt az Istennek, és nem aggodalmaskodott: „Intelek titeket, hogy egyetek, mert ez is megmeneküléseteket szolgálja. (…) Így történt, hogy mindnyájan szerencsésen kimenekültek a szárazföldre.” (ApCsel 27,34.44) Szolgáló testvérem! Halld meg most Jézus neked szóló figyelmeztetését: „Sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre.” (Lk 10,41–42) Ez pedig nem más, mint az ő igéjére való nyitott szívű odafigyelés! Tanítványaitól ezt kérdezte elfogatása előtt: „Amikor elküldtelek titeket erszény, tarisznya és saru nélkül, volt-e hiányotok valamiben?” (Lk 22,35) Hogyan hangzik a mai tanítvány válasza? Isten országában válik teljessé az ő gondviselő szeretete: „Íme, nagy a ti jutalmatok a mennyben.” (Lk 6,23) Jézusnak a mezei beszédben kijelentett négy boldogmondása már most valóra válhat az ő tanítványi gyülekezetének az életében. De akik nem az ő szeretetparancsának engedelmeskednek, azok „szegény gazdagok”, mert a négy jajkiáltás ítélete, azaz a négy boldogság hiánya teljesedik be örök sorsukban. A boldog és gondtalan élet titkát Luther ebben látja: „Gondját a keresztyén ember szívével együtt az Isten vállára veti. Néki van hozzá jó erős válla, hogy elhordozhassa. Sőt meg is parancsolta, hogy őreá vessük.” Ezért: „Ne aggodalmaskodjál, nézz Istenedre fel!” (EÉ 586)

Garai András

::Nyomtatható változat::