Keresztény szemmel

Hozzászólás a cikkhez

„Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.” (Mt 4,4)

Alapigénk Jézus megkísértésének történetében hangzik el, abban az elbeszélésben, amely Jézus negyvennapos böjtjéről tudósít. A Mester úgy készül fel küldetésére, az előtte álló feladatokra, hogy visszavonul a pusztába. Joggal számít arra, hogy a rá váró feladatok rendkívüli erőfeszítéseket igényelnek majd. Fel kíván készülni mindarra, ami következik. Ehhez pedig szüksége van a csöndre, a magányra, a pusztára és mindenekfölött Isten közelségére.

Jézus nem ugrik rögtön neki a feladatok légiójának az „Ide nekem az oroszlánt is!” jegyében.

Nem kér rögtön szót, hogy megtartsa szűzbeszédét „Isten országa tárgykörében”.

Nem intéz azonnali kérdést a zsinagógai elöljáróhoz.

Nem interpellálja a római helytartót.

Nem ad be konstruktív bizalmatlansági indítványt Heródes ellen.

Nem is kora frakcióival – a farizeusokkal, szadduceusokkal, zélótákkal vagy éppen a szélsőbalos szikáriusokkal – foglalkozik.

Nem is tanítványi körének költségvetését állítja össze.

Most még Júdás esetleges puccskísérletére sem gondol.

Hanem visszavonul a pusztába. Csöndben van. Imádkozik és böjtöl. Nagy feladatokra és új kihívásokra készülve nekünk is ezt kell tennünk, lelkészeknek és politikusoknak, tanároknak és diákoknak egyaránt.

Jézus imádkozik és böjtöl.

Szeretne négyszemközt lenni az Atyával – ám egyszer csak megjelenik az ördög. Beteljesedik a szállóige: „Ahol Isten templomot épít, ott a Sátán is felépíti a maga kápolnáját.” Sokat tanulhatunk Karl Barth ördögértelmezéséből. A 20. század talán legnagyobb protestáns teológusa azt hangsúlyozza, hogy az ördög nincs benne a Credóban, a Hiszekegyben – ugyanis nem méltó arra, hogy vele kapcsolatban a „hit” fogalmát használjuk. Léte és hatása azonban a hétköznapok realitásai közé tartozik. Ezért mi sem a satanológia, hanem a krisztológia összefüggései között gondolkodunk. Nem sátánisták, hanem keresztények vagyunk.

A történetben Jézus három kísértéssel szembesül, és az ördög három támadását veri vissza. Változtassa a köveket kenyérré? A gazdasági kérdésekkel kapcsolatos kísértés ez. Ugorjon le a templom párkányáról? Ez a látványosság kísértése. Ha az előbbi a kenyérre vonatkozott, akkor ez a cirkuszt jelenti. Boruljon le az ördög előtt, és övé lesz a Föld minden országa és azok dicsősége? A hatalom, a globális hatalom kísértése ez.

Jézus mind a hármat visszautasítja. Tudja, hogy a Sátánnal nem alkudozni kell, hanem radikálisan visszautasítani őt.

Az első alkalommal azt nem hagyja, hogy a kísértő eltérítse őt a szenvedés, az ínség és a kereszt vállalásától. Nem enged a jólét, a kényelem, a jómód csábításának. Nem is hajlandó mindezt „megideologizálni”, mondván, hogy milyen sok szegény él körülötte, jól jönne nekik a pusztai kenyér. Nem szédítik meg őt a kísértés messiási vonatkozásai, hogy amiként Mózes népe mannát kapott a pusztában, úgy a Messiás népe kenyeret kaphat, ugyanúgy a pusztában. Szava egyértelmű: „Nem csak kenyérrel él az ember!” Ma úgy mondhatnánk, hogy az élet nemcsak gazdasági törvényszerűségekből és költségvetési számokból áll. Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem Isten igéjével is. Erre az igére szüksége van egyénnek és közösségnek, magánembernek és politikusnak egyaránt.

Másodszor Jézus nem enged az ördög csábításának, hogy vesse le magát a templom párkányáról. Pedig ennek is ugyanolyan „pr-értéke” lehetett volna, mint egy esetleges pusztai kenyércsodának. De Jézus észleli, hogy a Sátán hamisan, összefüggéséből kiragadva idézi a Szentírást. Nem engedi, hogy Isten szavának más „olvasata” is legyen! Az ige értelmezésére nem kell valamiféle „ügyrendi bizottságot” öszszehívni, hiszen az világosan tükrözi „a törvényalkotó szándékát”. Hát még az „evangéliumalkotóét”… Jézus amellett tudván tudja, hogy rá a rögös földi út vár, nem a hókuszpókuszok rövidítése. Isten emberré lett, nem pedig madárrá. Ezért igazítja helyre a Sátán önkényes Biblia-értelmezését.

Harmadszor a Föld minden országát és azok dicsőségét pillantja meg. A kísértés az, hogy mindez az övé lehet – csak éppen az ördög előtt kellene leborulnia. Ha máshonnan nem, a történelemből tudhatjuk, micsoda tragikus következményei voltak annak, amikor valaki ilyen sátáni módon tört az egész világ fölötti hatalomra. Politikusok számára különösen nagy kísértést jelenthet ez. A „térkép e táj” kíméletlensége is ebből a kísértésből ered. Isten őrizzen meg minden politikust és katonát a világ fölötti hatalom ilyen sátáni vágyától! Ha pedig a kísértő mégis támadna, tudjunk határozottan így felelni: „Távozz tőlem, Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!”

Bizonyára igen nehéz feladatok, komoly próbatételek várnak minden politikusra, parlamenti képviselőre. Pártállástól függetlenül mindent el kell követni a tisztességes felkészülés érdekében. Rajongás lenne azt mondani, hogy az igével kormányozni lehet, vagy hogy Isten szava az alkotmány helyébe léphet. Ám az ember erőt, tiszta látást, erkölcsi érzéket nyerhet Isten igéjéből. A Szentlélek megvilágosíthatja az értelmet. Isten útmutatása – ez a bibliai elbeszélés is – segíthet abban, hogy ellenálljunk sokféle mai kísértésnek, és bölcs döntéseket tudjunk hozni. Ámen.

Fabiny Tamás

::Nyomtatható változat::