Keresztény szemmel

Hozzászólás a cikkhez

Világít, mint a Salamon töke – mondom könnyedén (lényegtelen, hogy mire) nagyobb nyilvánosság előtt. Döbbent csend. Egyesek kuncognak. A többség megütközve néz rám.

Rájövök, hogy itt mindenki valami egészen másra gondol. Szinte a másodperc töredéke alatt gondolom végig, hogyan is lehetne ebből a kínos félreértésből jól kijönni. Hogy értsék, mire gondolok, ahhoz egy történelemórát kellene tartani, amelyre sem a hely, sem az idő nem alkalmas, ráadásul utána kellene olvasnom a pontos részleteknek. Hogy mire nem gondolok – hát, ha erről beszélnék, az csak tovább rontaná a helyzetet. Nincs mit tenni. A szó elszállt, a félreértés megmarad. Különös. Egy nyelvet beszélünk, ugyanaz a kultúránk, a történelmünk, mégis félreértjük egymást. Magyarnak magyarrá lenni? De kik a magyarok? Akik Salamon tökét hallva valami „egészen másra” gondolnak? Akik nemzeti ünnepen „plébekről” hallgatják a Himnuszt és a Szózatot, és legjobb esetben is csak tátognak, mint a partra vetett hal?

Úgy tűnik, Salamon tökének végleg búcsút mondhatunk. A Himnusz azért még tartja magát. Ha nem is énekeljük már, legalább tudjuk még, hogy mi az.

– németh –

::Nyomtatható változat::