Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Világszerte nagy megdöbbenést keltett az iráni földrengés, mely közel 40 ezer emberi életet követelt.

A megdöbbenést tett követte: jó néhány ország – köztük hazánk is – és segélyszervezetek sora igyekszik tevékenyen segíteni a bajbajutottakon. Az egyházak is megmozdulnak. Mindez ökumenikus jelleget ölt. Itt nem segít a filozofálás, hogy miért éppen ott kellett ennyi embernek meghalnia. Az sem, hogy magyarázatot találunk: veszélyeztetett helyen terül el ez az ország. A bűnösség kérdésének felvetését meg végképp elutasítja Jézus, amikor ezt mondja: „Ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképp vesztek el.” (Lk 13,3)

Életeket pusztító katasztrófák, földrengések alkalmával itt az ideje annak, hogy lelkünk mélyén megrendüljünk és megtérjünk. Vagyis rádöbbenjünk arra: csak az Úrnak nagy kegyelme, hogy még nincsen végünk! Minden földrengés, mely mások életébe került, egy magunkba forduló, Istenhez térési folyamatot akar elindítani bennünk, a 46. zsoltár bizonyosságában való megkapaszkodást: „Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban. Azért nem félünk, ha megindul a föld.”

Életem háromnegyed évszázadának kopott, elsárgult, napszítta, szakadozott lapjait forgatva megjelennek a külső és belső földrengések. A háború utolsó évében aratás közben köröztek a gépmadarak a dombóvári vasútállomás felett, és szórták a „halálmagot”. Szüleimmel ott lapultam gabonatáblánk tarlóján, megrendült alattunk a föld, és szívem egyik húrja ezt zengte: ha túlélem ezt az aratást (a halál aratását is!), Isten szolgája szeretnék lenni, mert az ő országában is sok az aratnivaló! Ugyanezt mondtam lelkészemnek is, amikor az 1948-as kitelepítés alkalmával mind tőle, mind a gimnáziumtól elbúcsúztam az érettségi előtt. Itthon maradva, még átélve a külső és belső földcsuszamlásokat, külső és belső elhívásom – egymással szinkronba kerülve – megvalósulhatott. Az olvasó életében is bizonyára voltak „földrengések”, melyeket Urunk felhasznált arra, hogy kegyelmes terveit célhoz juttassa. Amint egyik kedvelt énekünkben is szerepel: „Bölcs terveit megérleli, rügyet fakaszt az ág” (EÉ 328,2). Ezt akarja elvégezni a jövőben is Jézus Krisztus által, aki nekünk is mondja a félelem ködét oszlató, ma is érvényes szavait: „Veletek vagyok minden napon…” (Mt 28,20)

Szimon János

::Nyomtatható változat::