A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

Naponta talán többször is imádkozzuk a Miatyánkot, s benne ezt a kérést is: „Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek!” Alapkérdésünk, hogy vajon mely bűneinkre gondolunk könyörgés közben? Aki ugyanis bűneivel foglalkozó imádsága közben nem jut el a konkrétumokig, az gyakran elvész az általánosságokban, és a semmiben úszkál.

Egyes igehelyek csak a talajt biztosítják személyes bűnkutatásunkhoz. „Mert minden, ami nem hitből származik, az bűn.” (Róm 14,23) „Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak.” (Jak 4,17) Naponként szükségünk van azonban csendes befelé fordulásra, amikor őszintén, alapos részletességgel vesszük számba vétkeinket. Igyekezzünk eljutni azokhoz a feszültségekhez is, amelyek emberi kapcsolatainkban keletkeznek! Vétkeink megbocsátásának kérése ugyanis – Urunk szerint – szorosan kapcsolódik az ellenünk vétkezőkhöz fűződő viszonyunkhoz, a mi megbocsátásunkhoz. Az Újszövetség küzd hazug lelkületű imádságaink ellen. A Miatyánkban is az kap teret, hogy hazug tanítvány, gonosz szolga az, aki saját bűnei irgalmas megbocsátásáért könyörög, holott embertársainak ellene elkövetett bűneit nem bocsátja meg.

Érdekesen magyarázza dr. Karner Károly ezt az igehelyet: „Isten nem azért bocsátja meg bűneinket, mivel mi is megbocsátást gyakorlunk. A megbocsátás gyakorlása nem is létesít jogigényt Isten előtt. De az a tanítvány, aki haragos indulattal, gyűlölettel gondol felebarátjára, mert az megbántotta, hazuggá lesz kérésével Isten előtt, és így eleve lehetetlenné tette annak meghallgatását.”

Jézus különös súlyt helyez erre a kérésre, és döbbenetes lehetőségként említi: „Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.” (Mt 6,14–15)

Érthető, hogy tárgyilagos izgatottsággal kutatom, hogy nem én vagyok-e a „hazug tanítvány”, a „gonosz szolga”? Életemnek különféle területein fontos szempont az őszinte megbocsátani tudás. El kell jutnunk lelkileg a nagy parancsolatig: „Szeresd felebarátodat, mint magadat!” Bizony néha nagy küzdelmet jelent, míg a körülöttünk lévő nemzeteket, nemzetiségeket, a nehéz munkatársakat, a szemtelen kellemetlenkedőket s hasonlókat őszintén szeretni tudjuk.

Még a legerősebb gyülekezeteinkben is harcolnunk kell a gyűlölködés ellen a szeretetért. Néhány éve alaposabban megismerhettem egy gyülekezetet. Felügyelője régi konferenciás testvér volt, orgonistája pedig ellenszolgáltatás nélkül látta el szolgálatát. Egymással azonban nem beszéltek, mert szomszédos kertjük körülbelül egyméteres sávjának tulajdonjogán veszekedtek. Nekünk vajon milyen vitáink vannak? Kiknek kell szívünk mélyéből megbocsátanunk, hogy őszintén szeretni tudjuk mindegyik felebarátunkat? Krisztus Urunk, segíts meg minket!

Koczor Miklós

::Nyomtatható változat::