A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

Naponta talán többször is imádkozzuk a Miatyánkot, s benne ezt a kérést is: „Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek!” Alapkérdésünk, hogy vajon mely bûneinkre gondolunk könyörgés közben? Aki ugyanis bûneivel foglalkozó imádsága közben nem jut el a konkrétumokig, az gyakran elvész az általánosságokban, és a semmiben úszkál.

Egyes igehelyek csak a talajt biztosítják személyes bûnkutatásunkhoz. „Mert minden, ami nem hitbõl származik, az bûn.” (Róm 14,23) „Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bûne az annak.” (Jak 4,17) Naponként szükségünk van azonban csendes befelé fordulásra, amikor õszintén, alapos részletességgel vesszük számba vétkeinket. Igyekezzünk eljutni azokhoz a feszültségekhez is, amelyek emberi kapcsolatainkban keletkeznek! Vétkeink megbocsátásának kérése ugyanis – Urunk szerint – szorosan kapcsolódik az ellenünk vétkezõkhöz fûzõdõ viszonyunkhoz, a mi megbocsátásunkhoz. Az Újszövetség küzd hazug lelkületû imádságaink ellen. A Miatyánkban is az kap teret, hogy hazug tanítvány, gonosz szolga az, aki saját bûnei irgalmas megbocsátásáért könyörög, holott embertársainak ellene elkövetett bûneit nem bocsátja meg.

Érdekesen magyarázza dr. Karner Károly ezt az igehelyet: „Isten nem azért bocsátja meg bûneinket, mivel mi is megbocsátást gyakorlunk. A megbocsátás gyakorlása nem is létesít jogigényt Isten elõtt. De az a tanítvány, aki haragos indulattal, gyûlölettel gondol felebarátjára, mert az megbántotta, hazuggá lesz kérésével Isten elõtt, és így eleve lehetetlenné tette annak meghallgatását.”

Jézus különös súlyt helyez erre a kérésre, és döbbenetes lehetõségként említi: „Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.” (Mt 6,14–15)

Érthetõ, hogy tárgyilagos izgatottsággal kutatom, hogy nem én vagyok-e a „hazug tanítvány”, a „gonosz szolga”? Életemnek különféle területein fontos szempont az õszinte megbocsátani tudás. El kell jutnunk lelkileg a nagy parancsolatig: „Szeresd felebarátodat, mint magadat!” Bizony néha nagy küzdelmet jelent, míg a körülöttünk lévõ nemzeteket, nemzetiségeket, a nehéz munkatársakat, a szemtelen kellemetlenkedõket s hasonlókat õszintén szeretni tudjuk.

Még a legerõsebb gyülekezeteinkben is harcolnunk kell a gyûlölködés ellen a szeretetért. Néhány éve alaposabban megismerhettem egy gyülekezetet. Felügyelõje régi konferenciás testvér volt, orgonistája pedig ellenszolgáltatás nélkül látta el szolgálatát. Egymással azonban nem beszéltek, mert szomszédos kertjük körülbelül egyméteres sávjának tulajdonjogán veszekedtek. Nekünk vajon milyen vitáink vannak? Kiknek kell szívünk mélyébõl megbocsátanunk, hogy õszintén szeretni tudjuk mindegyik felebarátunkat? Krisztus Urunk, segíts meg minket!

Koczor Miklós

::Nyomtatható változat::