Keresztény szemmel

Hozzászólás a cikkhez

„Tisztelendő úr, van igazság a Földön” – teszi elém lelkendezve a 97 éves Veronka néni a Népszabadság legfrissebb példányát. „Nézze meg, az újság is megírta: a szülő nőknek jár a pénz!” A címlapra pillantok. „A szülészeknek jár a hálapénz” – olvasom a csupa nagybetűvel írt mondatot.

Elmosolyodom, és jót derülök magamban az idős asszony kedves tévedésén. De valamit elindít bennem ez a gyengülő szemekkel félreolvasott mondat. Megjelenik előttem egy kép. Egy szülőszobában vagyunk, éppen egy sikeres szülés után. A kis újszülött már biztonságban, az anya fáradtan, de boldogságtól ragyogó szemekkel fogja a mellette álló férj kezét. Ekkor a szülést levezető orvos lép oda hozzájuk, megköszörüli a torkát, láthatóan zavarban van, köpenyének zsebéből egy fehér borítékot húz elő, és az aszszony füléhez hajolva egészen halkan a következőket mondja: „Tisztelt asszonyom, engedje meg, hogy kórházunk, szülészeti osztályunk, kicsiny nemzetünk, valamint az egész emberiség nevében kifejezzem köszönetemet és hálámat, és kérem, fogadja el tőlem ezt a csekély összeget.” A meglepett asszony egy bizonytalan mozdulattal próbálja visszatolni az orvos borítékot szorongató, feléje nyújtott kezét, de a doktor rutinosan éppen ezt használja fel arra, hogy a borítékot a nő tenyerébe csúsztassa, és így szól: „Drága asszonyom, ez a legkevesebb, amit megérdemel!”

Esténként előfordul, hogy feleségem erősen gömbölyödő, izgő-mozgó pocakjára teszem a kezem. Két dolog egészen biztos. Az egyik, hogy Veronka néninek kellene irányítania ezt a világot, de legalábbis ezt az országot. A másik, hogy a „szülő nőknek” valóban minden jár. Pénz is. De legfőképpen a hála.

Németh Zoltán

::Nyomtatható változat::