Keresztény szemmel

Hozzászólás a cikkhez

Sokak véleménye szerint igen. Egyre többen hangoztatják ezt; némelyek egyenesen azzal a ki nem mondott szándékkal, hogy ily módon is a nem vallásosak táborát növeljék. Ha ugyanis a kereszténység utáni időben élünk, akkor nem korszerű keresztényként élni és gondolkodni. Lehet-e, jogos-e, tudományos-e „a kereszténység utáni kor” kifejezés használata?

Nézzük először a megjelölés tartalmát vallásszociológiai szempontból! Kétségkívül mindennapi tapasztalatunk, hogy a vallások piacán Európában is egyre több nem keresztény közösség keresi a maga tagságát. A keleti vallások sajátos térhódítása, a misztikus közösségek létrejöttének ideje ez; a folyamat részben a nagy „népvándorlás” következménye. A hinduizmus ágazataként megjelenő Krisna-tudatú hívők hazai népszerűsége másságukkal, kuriozitásukkal és szociális érzékenységükkel is magyarázható. Az a tény, hogy Magyarországon ötféle buddhista közösség is megalakult, önmagában nem jelenti a buddhizmus térhódítását, inkább osztódását mutatja.

Ha a statisztikai adatokat nézzük, akkor első látásra is kitűnik, hogy az újonnan keletkező nem keresztény közösségek száma legfeljebb ezres nagyságrendű; ebből a kereszténység alkonyára következtetni tévedés. Kétmilliárd ember, a Föld összlakosságának az egyharmada valamely keresztény egyház tagja. Ez az arány állandó, sőt inkább növekedést tapasztalunk a kereszténység javára. Ha Európában vizsgáljuk a statisztikai mutatókat, tény, hogy az 580 milliós népességből 350 millió tartozik valamelyik keresztény felekezethez. Ez a földrészünkön élők 64%-a. Említésre méltó, hogy a különböző egyházak – elsősorban a volt szocialista országokban – a rendszerváltást követő időben több száz új templomot építettek, elsősorban új városok területén. S a sok új istenháza egyre több új keresztényt is vonz. Nem szabad elfelednünk, hogy a történelmi fordulat után gyakoriak voltak a felnőttkeresztelések, felnőttkonfirmációk, és egyre több házasságot is megáldhatunk templomainkban. Az egyházi iskolákba jelentkezők aránya jóval magasabb, mint a vallásos szülők száma. Ebből arra következtethetünk, hogy a középgeneráció vallási érdeklődése inkább növekszik. Amit nekik a zordon világnézeti egyoldalúság korszakában nem biztosítottak a szüleik, azt mindenképp felkínálják gyermekeiknek. E néhány adat, felsorolt jelenség is mutatja, hogy vallástörténeti értelemben nem beszélhetünk kereszténység utáni korszakról.

Vizsgáljuk ezután a kifejezést sajátos teológiai tartalmában! A legfontosabb, hogy hirdettetik a Jézusról szóló tanúságtétel. Sehova nem jár a lakosság olyan magas százalékarányban, mint templomainkba, egyházi összejöveteleinkre. Hitünk szerint ahol az ige hangzik, ott hit ébred. Hitünk szerint ahol a Krisztussal való közösséget az úrvacsorában ünneplik, ott jelen van, él az egyház, él a kereszténység. A keresztény hitnek vannak jó gyümölcsei, mint például a szeretetszolgálat, az idősek, betegek, gondozásra szoruló sérült emberek körében végzett diakóniai munka. Különösen nélkülözhetetlen ez a magukra maradt embertársaink esetében. A sérült emberekkel való törődés felszabadítja egészséges családtagjaikat a társadalomban való aktív munkavégzésre. Napjainkban sok családtag a kereszténység szeretetszolgálatán keresztül találkozik először az egyház ilyen jellegű tevékenységével.

A keresztény hit szép megjelenítése a művészet. A festő ecsetje, a zeneszerző Istent dicsérő dallamai, a szobrász vésője nyomán életre kelő bibliai alakok egyaránt gyönyörködtetnek, és a Teremtő nagyságáról tanúskodnak. Ma is vannak keresztény művészek, akik képességeik kibontakoztatásával, alkotásaikkal hirdetik Krisztust.

Legfőbb teológiai indokunk, amely igazolja, hogy sohasem beszélhetünk kereszténység utáni korról, az a meggyőződésünk, hogy Jézus feltámadt és él. Velünk van, s mi ővele vagyunk. Nem utána, nem előtte, hanem most, vele zajlik a történelem, vele telnek s töltődnek meg értelmes feladattal napjaink. Krisztus ideje a mostani évezred is, a kereszténység jelen ideje a mostani évszázad is, mert egyedül Krisztusnak adatott minden hatalom mennyen és földön. Merjük hinni és átélni minél többen ezt az ígéretet korunkban is, hogy tapasztalásunkká legyen! Érdemes a katolikus teológus, fr. Jean Delumeau véleményét idézni: „A kereszténység meghatározó szerepet játszott három területen, noha ezeken sokat vitatkoznak: a tudomány születése, az emberi jogok kiteljesedése, a nők jogállásának javulása. Semmi sem utal arra, hogy pályafutása véget ért volna, s hogy beszüntette volna alkalmazkodását az egymást követő korokhoz és a különböző civilizációkhoz. Nem tekintek kétségbeeséssel a jövőre.”

D. Szebik Imre

::Nyomtatható változat::