Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Az Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesület 2005 tavaszán Hitünk titkai – Teológia Luther nyomán – mindenkinek címen tart előadás-sorozatot. A teológiát a hitről való gondolkodásnak tekintjük, tehát azt mondjuk, hogy a teológia elsősorban nem szakma (persze bizonyos mértékben az is), még kevésbé egy elit társaság tudománya, hanem végső soron minden hívő ember teológusnak tekinthető. Az egyes hívőn múlik, hogy értelmével mennyire védekezik a sokszor észrevétlenül jelentkező kísértés ellen, hagyja-e, hogy hitében elkényelmesedjen, elpuhuljon, vagy könnyedén, sokszor felelőtlenül csak régi paneleket recitáljon, így kitéve magát annak a veszélynek, hogy mondanivalója a világ számára hiteltelenné és erőtlenné válik, hogy aztán e mondanivaló hiányát éppen e világi szenvedélyek által próbálja meg pótolni.

A teológusi lét, a teológusi egzisztencia mindenekelőtt habitus, magatartásmód. Istent nemcsak teljes szívünkkel, lelkünkkel, hanem elménkkel is szeretnünk kell. A teológia az egész egyház tudománya. A 16. században azért győzhetett a reformáció, mert hitünk tanítását, a teológiát káték formájában kivitte a néphez. Hitünk alapvető kérdéseiről tehát beszélnünk kell. Tudnunk kell kérdezni, tudnunk kell válaszolni, s tudnunk kell még jobb kérdéseket feltenni. De persze csak akkor, ha kérdésfeltevésünket nem a paradicsomi kígyó „Valóban ezt mondta?” cinizmusa motiválja, hanem az a vágy, hogy Isten országának igazságát még jobban megismerhessünk, s annak titkát még nagyobb odaadással szemlélhessük.

Ezzel el is érkeztünk a sorozat címéhez: Hitünk titkai. A katolikus liturgiában hallhatjuk ezt a kifejezést: „Íme, hitünk szent titka.” Mi, a Bibliát szerető és olvasó protestánsok jól tudjuk, hogy a „titkok az Úréi, a mi Istenünkéi, a kinyilatkoztatott dolgok pedig a mieink és a fiainkéi mindörökké” (5Móz 29,29). Szeretjük azt a fényt és világosságot, amelyet a Szentírásból kapunk, de gyakran elfeledkezünk arról, hogy maga a Szentírás tárja fel számunkra, hogy hitünk legnagyobb kérdései titkok maradnak. A felvilágosodás nyomán mi a racionalizmus gyermekei is vagyunk, ezért hajlamosak vagyunk mindent értelmünk segítségével megmagyarázni. Nem tiszteljük eléggé hitünk titkait, amelyek előtt csak levetett saruval jelenhetünk meg – itt minden emberi okoskodásnak, beszédnek el kell hallgatnia.

Sorozatunk előadói arról fognak majd szólni, hogy Isten rejtőzködő és kinyilatkoztató lénye, a testté létel, a kereszthalál, a feltámadás és az új élet, a kereszt formájú egyház s a végidő egyaránt misztérium. Mindezek hitünk titkai. Ám ahhoz, hogy e titkokhoz eljussunk, kérdeznünk, beszélnünk, „teologizálnunk” kell. Kicsiknek és nagyoknak, egyszerű hívőknek és neves teológusoknak egyaránt arra van szükségük, amit a Zsidókhoz írt levél szerzője Isten beszéde alapelemeinek (Károli fordítása szerint kezdő elemeinek) nevez (Zsid 5,12). Ezek a kezdő elemek egyszerre a legegyszerűbb és a legbonyolultabb dolgok.

Az e félévi program kezdetekor eddigi őrálló, vigyázó, hitvalló szolgálatunkat egy újabb biblikus kép árnyalatával gazdagíthatjuk: „Isten titkainak sáfárai” is szeretnénk lenni Pál apostol megbízása alapján (1Kor 4,1). Jézus az evangéliumokban többször beszélt a tanítványoknak Isten országának titkairól (Mt 13,11; Mk 4,11; Lk 8,10). A „müszterion” kifejezést az Újszövetségben Pál apostol használja a leggyakrabban, különösen az efezusiakhoz és a kolosséiakhoz írt leveleiben. Ez a titok mindenekelőtt Isten kegyelmének Pál apostolra bízatott oikonomiájára, „sáfárságára”, „üdvrendjére”, „üdvháztartására” vonatkozik (Ef 3,2). Pál küldetésének tartja – mint írja is –, hogy „világossá tegyem mindenki előtt, mi ama titok megvalósulásának a rendje, amely el volt rejtve öröktől fogva Istenben, mindenek teremtőjében” (Ef, 3,9). Tudjuk, hogy Pál apostol Krisztus és az ő egyházának kapcsolatát mint vőlegény és menyasszony kapcsolatát nevezte „felette nagy titok”-nak (Károli-fordítás, Ef 5, 32). Ezt tévesen a házasságra vonatkoztatták a jelölőnek tulajdonítván azt, ami a jelöltre vonatkozik. Róm 11,25-ben Pál Izrael és a pogányság sajátos üdvtörténeti kapcsolatát nevezi müszterionnak, azaz titoknak, a kolosséiakhoz írt levélben pedig egyszerre szól az Isten által elrejtett titokról (1,26–27), amelynek feltárása őreá bízatott, valamint Krisztus titkáról (2,2; 4,3). A Timóteushoz írt első levélben pedig a diakónusokkal kapcsolatban azt írja, hogy olyan emberek legyenek, „akikben megvan a hit titka tiszta lelkiismerettel” (3,9).

Január 13-án dr. Garádi Péter áhítata után a sorozat nyitóelőadását e sorok írója tartotta A rejtőzködő és a kinyilatkoztató Isten címen, rámutatva arra, hogy Luther írásaiban milyen gyakran jelenik meg Isten úgy, mint aki maszkot visel, mint aki elrejti önmagát az ember elől éppen azért, hogy kinyilatkoztassa önmagát. Isten „önmaga ellentétébe” rejtőző kinyilatkoztatása a kereszten valósult meg tökéletesen, ez mindnyájunk számára olyan tükör, amely egyszerre megriaszt és megvigasztal.

A sorozat további előadásai: február 10-én A testté létel misztériuma (dr. Reuss András); március 10-én A keresztfa titka (Véghelyi Antal); április 14-én A feltámadás és az új élet csodája (Rőzse István); május 12-én A kereszt formájú egyház titka (Böröcz Enikő); június 9-én A végidő titka (Ittzés János).

Ifj. dr. Fabiny Tibor

::Nyomtatható változat::