A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

Az Ökumenikus Ifjúsági Iroda szervezésében létrejött és a Sziget fesztiválon 2000 óta jelen lévő Közös Pont sátor munkacsoportja a kezdeményezés sikerén felbuzdulva egyéb ifjúsági rendezvényeken és fesztiválokon is igyekszik felállítani a három nagy történelmi egyház ifjúságának közös, ökumenikus célkitűzéseit reprezentáló, Közös Pont nevű sátrát. A magyar katolikus, református és evangélikus egyház fiataljai ismét új helyen jelentek meg. Legutóbb Velencén, az Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozóján (EFOTT), a Civil Faluban verték fel az ökumenikus ifjúsági misszió immár jelképesnek számító sátrát.

A Szigethez hasonlóan az EFOTT-on is sokféle sátor volt megtalálható. Volt, amelyikben politizálni lehetett, egy másikban meg lehetett ismerkedni a vakok és gyengénlátók életével. A Közös Pont sátor itt is ugyanazt képviselte, amit eddig mindegyik fesztiválon: ez a megpihenés, az elmélyülés és a lelki feltöltődés sátra, amelyben lehet beszélgetni, barátságokat kötni, közösen imádkozni vagy a hittel, a spiritualitással, a különféle világnézetekkel kapcsolatos témákat megvitatni.

A sátorba betérők az EFOTT-on is különböző állandó és változó programok közül választhattak. A hét alaptémája mind a főbb programok, mind a beszélgetések tekintetében A kapcsolatok volt. Ez volt a vezérfonala mindazoknak a vizsgálódásoknak, amelyek az emberi életben megjelenő változatos kapcsolattípusokat – ember és ember, ember és Isten sokféle lehetséges viszonyát – próbálták körbejárni. Fiatalok tértek be fiatalokhoz. A hét témája kapcsán lehetett rajzokat készíteni, de voltak, akik csak egy szörpöt ittak meg, és beszélgetni akartak a sátor munkatársaival, csak úgy, egyszerűen, mint két ember, akik kapcsolatba kerülnek egymással. Volt, aki az életéről mesélt; volt, aki hitéről tett tanúbizonyságot; volt, aki kötekedni akart az egyházi tanítások miatt, és volt, aki most először találkozott a keresztény fiatalok közös pontjával, és örült ennek a találkozásnak. Sokan a megnyugvás, a megpihenés és a béke szigetének nevezték a Közös Pont sátrat.

Az állandó programok mellett, három alkalommal közéleti emberekkel is beszélgethettek a sátorba betérő érdeklődők. A sátor vendégei voltak Jamie Winchester és Hrutka Róbert zenészek, akik fellépésük előtt emberi kapcsolataikról meséltek az összegyűlt fiataloknak. A sátor programfelelősével, Kondella Mihállyal (az EHE hittanár szakos hallgatója) folytatott beszélgetésük során elmondták, mekkora szerepet kap életükben az emberi kapcsolatok fontossága, beszámoltak a házasság és gyermekáldás örömeiről, és kiemelték a közeli, mély barátságok szépségét és az emberi életben betöltött jelentőségét.

Bozóki András kulturális miniszterrel A világ és én témaköréről egy teológushallgató – e sorok írója – beszélgetett. A miniszter elmondta, hogy jelenlegi pályáján, a kulturális élet irányításának területén milyen hatalmas a felelőssége. Elmondása szerint leginkább megfigyelőként akarja szemlélni a világot, viszont tisztában van vele, hogy a megfigyelő is része a világnak.

Isten és én volt a címe annak a témának, amelyről két katolikus nővérrel folytattunk beszélgetést. A hallgatóság megtudhatta, hogy mekkora áldást jelent az ember számára, ha ilyen jellegű hivatást választhat magának. Az Istenre való intenzív figyeléssel egyre közelebb kerülhetünk ahhoz, hogy megtapasztaljuk Jézust a másik emberben, legfőképpen az elesettben és a szenvedőben.

A Közös Pont sátor estéit közös áhítat zárta, mely a fárasztó munkanap végén lelki feltöltődést kívánt adni – nemcsak a munkatársaknak, hanem a betérőknek is.

A fiatalok ebben a sátorban megtapasztalhatták, hogy a keresztény hit nem elszigetel a más szemléletű, más világképben gondolkodó emberektől, hanem pusztán másképp tekint a világra, az emberi életre, az emberi kapcsolatokra és az embernek a transzcendenciához való viszonyára. Ez a hit nem erőszakosan téríteni akar, hanem másokkal kapcsolatba kerülni, és ezáltal a hit magvát szelíden elültetni. És imádkozni, hogy legyen, aki gondoskodik e magvak kicsírázásáról, aki figyel majd a megszólítottakra és a keresőkre, és mindig képes lesz közvetíteni azt az örökérvényű üzenetet, amely csak a kereszténység sajátja.

Mindehhez az erőt nem önmagunkból nyerjük, hanem fohászaink által életünk Urától kapjuk, aki azért küldött el bennünket a világba, hogy meglássuk: feladatunk van a fiatalok között.

Galambos Ádám

::Nyomtatható változat::