Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Nemrég megjelent egy újságcikk Londonban, amelynek hatására Anglia majd minden lakosa megvizsgálta öreg cserépedényeit és serpenyőit. Az alábbi eset késztette erre az újságolvasókat.

Az egyik közkedvelt angol templom előcsarnokában volt egy ócska öreg cserépedény. Senki sem tudta, hogyan került oda, de már emberemlékezet óta ott állt. Egy sarokba helyezték, és esernyőtartóként használták.

Egy napon, amikor egy régész éppen kifelé ment a templomból a vasárnap reggeli istentisztelet után, kivette az esernyőjét a sarokba száműzött edényből. Korábban észre sem vette, de akkor hirtelen felkeltette az érdeklődését. Alig tudott hinni a szemének: túl szép volt ahhoz, hogy igaz legyen. Az agyagkorsóról kiderült, hogy egy időszámításunk előtti korból származó, szinte felbecsülhetetlen értékű edény. Azóta természetesen nem tartanak benne esernyőt, hanem a híres British Museumban kapott helyet.

Ez az elképesztő újságcikk egy ismert és sokat idézett igét juttatott az eszembe a Bibliából: „Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak…” (2Kor 4,7)

A gyülekezetben a nem felszentelt pásztorokat és igehirdetőket általában „laikusoknak” nevezik. A fenti ige szerint azonban nem vagyunk mások, mint „agyagemberek”! Ahogy az agyag formálódik a fazekas kezében, és így használhatóvá válik, ugyanúgy tesz Isten is mivelünk. Isten tudja, hogy milyen életet szán nekünk, és az az igazság, hogy az élet nagyobb vállalkozás, mint amire valaha is számíthattunk, amikor beneveztünk erre az izgalmas, de kiszámíthatatlan utazásra.

Az élet legtöbbünk számára nem csupán kellemes vasárnapi kikapcsolódás. Nemcsak mosolyból és napsütésből áll, és nem csupán szépséges dolgokkal és derűs eseményekkel tarkított, hanem tele lesz problémákkal és kihívásokkal – azoké is, akik az Urat vágynak szolgálni. Komoly harcokra számíthatunk egy olyan ellenséggel szemben, aki arra törekszik, hogy meghiúsítsa Isten terveit.

Nem szeretjük a háborút, legyen az akár a Közel-Keleten, akár szívünk a mélyén. De akár szeretjük, akár nem, ezekkel a háborúkkal bátran és meggyőződéssel kell szembenéznünk. Végül ahhoz, hogy győzedelmeskedjünk, Isten erejére kell támaszkodnunk – és nem a magunkéra. Bármi történjék is, az a hivatásunk, hogy Isten embereivé legyünk.

Robert D. Foster (Monday Manna)

::Nyomtatható változat::