A közelmúlt krónikája

Hozzászólás a cikkhez

Mint turista szenvedélyesen járom a hegyeket és – ha lehetőségem adódik rá – a barlangokat is. Mint keresztény rendszeresen olvasom a Bibliát. Miként túrázni, a Bibliát olvasni is többféleképpen lehet. Ha az ember a Bibliát mint „keresztény turista” vagy „turista keresztény” olvassa, megdöbbenve tapasztalja, hogy milyen gyakran – több mint hatszázszor – fordulnak elő benne hegyek mint egy-egy történés színhelyei. Barlangok lényegesen ritkábban említtetnek. Az alábbiakban ezekről lesz szó.

A barlang szó a Bibliában negyvenháromszor fordul elő, harmincnégyszer az Ószövetségben és kilencszer az Újszövetségben. Hogy mit nevezünk barlangnak, azon még ma is vitatkoznak a nyelvészek és a barlangászok. A sok-sok meghatározásból kettőt említek példaként.

A Magyar értelmező kéziszótár – amelyet először 1972-ben adtak ki, és a ’90-es évekig többször is megjelent az Akadémiai Kiadónál – szerint barlang: 1. a földkéregben levő nagyobb – a felszín felől rendszerint nyitott – (természetes) üreg, illetve állatok földbe vájt vagy sziklaüregben levő lakóhelye; 2. rosszalló, elítélő értelemben bűnözők állandó rejtekhelye. Egy másik, tömörebb meghatározás szerint barlangon minden, a földkéregben található természetes üreget értünk.

A Bibliában eléggé tág értelmezését találjuk a barlang szónak. Négy esetben mint emberi lakóhelyről van róla szó. Például Lót és lányai, Sámson, illetve Illés próféta laktak hosszabb-rövidebb ideig barlangban. Szolgált a barlang sírhelyül is (hat említés); ilyen például a makpélai barlang, ahol Ábrahám, Sára, Izsák, Izmael, Rebeka és Lea lelt végső nyugalmat. Huszonegy esetben említtetik a barlang rejtekhelyként. A legtöbbször Dávid bujkált barlangokban, egy barlangban egyszerre a legtöbben pedig ötvenen voltak.

Állatok barlangjáról hét esetben esik szó: négyszer oroszlánok, kétszer rókák és egyszer galambok barlangjáról. Rablók barlangjáról négy esetben történik említés. Egyszer amolyan „nyilvános illemhely” szerepet is kap egy barlang, amikor is „Saul bement oda, hogy a szükségét végezze” (1Sám 24,4).

Érdekes módon – ellentétben a hegyekkel – a barlangok nem játszanak szerepet az emberek Istennel való kapcsolatában, imádkozni sem vonul vissza senki barlangba. Egyetlen kivétel, amikor Jézus a sírbarlangnál hálát ad az Atyának, és feltámasztja Lázárt (Jn 11,41–42).

Még egy összehasonlítás a hegyekkel: míg a Bibliában említett hegyek közül néhány nagy biztonsággal azonosítható (Sínai-hegy, a Hermón hegység, Edóm vidéke, Tábór hegye, az Olajfák hegye stb.), addig ez a barlangokról nem mondható el. Csak három barlang van név szerint említve: az Adullám-, a makpélai, valamint a makkédai barlang. Az Adullám-barlang egyike lehetett az antik Adullám város környékén található számos barlangnak. A makpélai barlang Hebron környékére tehető. A hagyomány szerint a sírhely a hebroni Harem el-Chalilnál található, Heródes óta fallal körülvett sírhely, ahova számtalan zsidó, keresztény és mohamedán zarándokol. (Mindhárom vallás ősapjának tekinti Ábrahámot.)

A makkédai barlang a Makkéda nevű városállam közelében volt. A város és a barlang fekvéséről csak feltevések vannak. Bár a Biblia nem említi név szerint azt a barlangot, ahol Jézus feltámasztotta Lázárt, ez a barlang mégis ismeretes: az egykori Betániában van, ma arabul El Azaryia a neve – egyértelmű a kapcsolat a mai helységnév és Lázár neve között.

A Szentföldön, de másutt is sok olyan barlang található, amelyeket ugyan nem említ a Biblia, de amelyeknek a hagyomány szerint közük van az újszövetségi történésekhez. Ilyenek például az angyali üdvözlet barlangja – a Benedictus-barlang –, a születés barlangja vagy János barlangja Patmosz szigetén.

Schneider Alfréd

::Nyomtatható változat::