A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

„Menj, és nézd meg, hogy jól vannak-e testvéreid…” (1Móz 37,14) – ez a bibliai ige volt a mottója idén az országos protestáns napok rendezvénysorozatának. A hagyományosnak immár joggal nevezhető protestáns kulturális estet október 30-án, vasárnap 17 órakor tartották meg a „szokott helyszínen”, a Budapest Kongresszusi Központban. A telt házas, színvonalas együttléten református, evangélikus, baptista és metodista hívek testvéri közösségben adtak együtt hálát az egyház Urának, Krisztusnak – a reformációért.

Idén az est egy különösen szép Krisztus-dicsérettel vette kezdetét, hirdetve, hogy nem egymást, nem embert, hanem a minket megváltó Urat, Jézus Krisztust gyűltünk egybe ünnepelni. Dr. Mészáros Kálmán baptista egyházelnök és Csernák István metodista szuperintendens vezette a liturgiát, amelyben a gyülekezet is aktívan részt vehetett: „Imádunk és dicsőítünk téged, Jézus Krisztus, mert kereszted által megváltottad a világot.”

A jelenlévőket – a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnökeként – D. Szebik Imre köszöntötte. „Mire való az egyház?” – tette fel a mostanság provokatív szándékkal nekünk szegezett kérdést az evangélikus elnök-püspök. Egyrészt az egyház szocializál: szocializál az igazságra, a törvény és a jó rend megtartására.

Másrészt az egyház „humanizál”, hiszen arra a jézusi szeretetre apellál, amely észreveszi és felkarolja a gyengét, az elesettet, a rászorulót, a magára hagyottat. Harmadsorban pedig az egyház kultúrát is hordoz. Ezekben a napokban – folytatta Szebik Imre – milliók keresik fel szeretteik sírját a temetőkben. Az égő mécsesek, virágok az örökkévalóságra emlékeztetnek. De azzal a hittel, hogy van, létezik híd a láthatóból a láthatatlanba, a mulandóból az örökkévalóba: Jézus Krisztus keresztje! Legyünk készek hát a tanúságtételre, ha elhangzik a kérdés: „Hogy vannak testvéreid?” – mondotta.

Az est az idén is bővelkedett magas színvonalú kulturális produkciókban. A kínálatból hadd emeljük ki e helyütt az evangélikus egyház Johann Gyula vezette központi fúvószenekarának műsorát, Kobzos Kiss Tamás zsoltárénekeit, valamint a Szilágyiné Mátyus Elvira által vezényelt Baptista Harangzenekart. (A tizenegy fiatalból álló együttes az ősz derekán igazi adventi hangulatot varázsolt – nem csoda, hogy a közönség ráadást is kért…)

Hagyományosan egy-egy ünnepi beszéd is elhangzik a protestáns kulturális esteken. Az úgynevezett főelőadást ezúttal Prőhle Gergely, hazánk volt berlini, majd berni nagykövete tartotta. (A jelenleg is a Külügyminisztérium kötelékében dolgozó evangélikus diplomata beszédét lapunk következő számában tervezzük közölni. – A szerk.)

Ünnepi pillanata az esteknek a református, az evangélikus és a baptista egyház oktatási díjának átadása. A Magyarországi Evangélikus Egyház Péterfy Sándor Oktatási Díját D. Szebik Imre elnök-püspök az idén Rajnai Károlynak, a soproni Hunyadi János Evangélikus Általános Iskola igazgatójának nyújtotta át. A kitüntetettet méltatva dr. Frenkl Róbert országos felügyelő elmondta: Rajnai Károly következetesen magas színvonalon vezeti az iskolát, igazgatósága alatt lett az intézmény két tannyelvű (magyar–német). A díjazott abban a szellemben él, és neveli a rábízottakat, hogy „a tudás érték”. A jelen díjjal egyházunk Rajnai Károly emberi magatartását és szakmai munkáját egyaránt elismeri.

Első ízben adott át kitüntetést az esten a Protestáns Újságírók Szövetsége. A Rát Mátyás evangélikus lelkészről, a Magyar Hírmondó alapító-szerkesztőjéről elnevezett életműdíjat Visky András kolozsvári író, újságíró, dramaturg vehette át. A kulturális est műsorvezetői tisztét betöltő PRÚSZ-elnök, Novotny Zoltán helyett a szövetség alelnöke mondott laudációt. Dr. Fabiny Tamás kifejtette, hogy a református lelkészcsaládból indult Visky András műveit számos erdélyi és hazai színház tűzte és tűzi műsorára. A díjra újságírói, írói életműve és emberi helytállása egyaránt méltóvá teszi.

A rendezők ez alkalommal szünetet is iktattak a kulturális est programjába. A mintegy fél óra alatt a folyosói kivetítőkön lehetett megtekinteni a Magyar Ökumenikus Segélyszervezetnek az árvíz sújtotta székelyföldi területeken végzett szolgálatát bemutató dokumentumokat (ez évben a kongresszusi központban a cserkészek is az árvízkárosultak javára gyűjtöttek), és természetesen jutott idő a találkozásra, beszélgetésre is; a jelen lévő testvérek feltehették egymásnak a kérdést: „Hogy vagytok?”

Kőháti Dorottya

::Nyomtatható változat::