evél&levél

Hozzászólás a cikkhez

Az életnek van vesztesége és van nyeresége. Nyeresége az egyházközösségen belüli összetartozás. Összetartozni a gyülekezettel, a lelkésszel, az óvodában élő gyermek- és felnőttközösséggel… Ez a tizenöt éves soltvadkerti evangélikus óvoda legnagyobb értéke. Az összetartozás nemcsak években mérhető, hanem mérhető a szívekben is… mert mindenki annyit ér, amennyit visz a szívben, a lélekben és az elmében. Így kerülhetett sor október 16-án a tíz órai istentisztelet keretében hét óvodapedagógus, egy pedagógiai asszisztens, egy gazdasági vezető és három dajka eskütételére a százhatvannyolc éves soltvadkerti evangélikus templomban. Káposzta Lajos esperes megáldotta az esküt tevőket, és valamennyiüknek személyre szóló bibliai igét és emléklapot adott át.

A jövőképpel kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy jelent és jövőt építeni csak a múlt ápolásával lehet. Tanítóként és szülőként is az a feladatunk, hogy átadjuk a Tízparancsolat minden egyes parancsolatát, ezáltal is törekedve arra, hogy egymás értékét és érzését tisztelő, jó kiállású, tiszta tekintetű gyermekeket neveljünk, akik felnőttkorukra nyitottá válnak az új értelmezésekre, szeretnek és tudnak majd olvasni a Biblia sorai között, akik igénylik majd az őszinte, személyes hangvételű, minden tekintetben igényes beszélgetéseket… Ez utóbbiakra pedig – remélhetőleg – szüksége van a mai kor keresztény emberének is!

Ebben óriási a szerepe és felelőssége a szülői háznak is!

Lakatosné Hachbold Éva (Evangélikus Óvoda, Soltvadkert)

::Nyomtatható változat::