Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

„A zene átível a határokon, és most egy család a magyarság nagy családjáért muzsikál” – mondta Győri Gábor esperes, a pestszentlőrinci gyülekezet lelkésze az október 23-án tartott zenés áhítat kezdetén, melyen a Bálint család öt tagja hangszerekkel, egy pedig Isten igéjével szolgált.

A jelenleg Veronában tanuló Bálint Eszter oboaestjét a családtagok színesítették játékukkal. „Az emberi szervezet számára nem kis teljesítmény egy egész estet végigfújni; ezt az is alátámasztja, hogy a főállású fúvósok huszonöt év után teljes nyugdíjat kapnak” – osztotta meg e tényt érdekességként a jelenlévőkkel – az egyébként klarinéton kísérő – Bálint József. A családi együttes ideiglenes felállásában azonban sokkal inkább szerepe volt annak, hogy az árvízkárosultak megsegítésére hirdetett jótékonysági koncertet olyan lehetőségnek tekintették, amellyel tehetnek valamit a rászorulókért. A műsorban barokk zeneszerzők – Bach és kortársai – művei csendültek fel, de „kakukktojásként, a nemzeti ünnepre való tekintettel” egy ma élő magyar zeneszerző fughettája is megszólalt. Nóra fuvolán játszott, Ádám klarinétozott, Ágnes pedig orgonakísérettel járult hozzá az esthez.

Bálintné Varsányi Vilma óbudai lelkész Jer 33,6–7 alapján hirdette Isten igéjét. Október 23-át a magyarság fényes és szép napjának nevezte, amelyen emlékezni kell 1956-ra, amikor a forradalom hírére megmozdult a nép, és élelmiszert vitt az ország egyik végéből a másikba, hogy segítsen a bajbajutottakon; december 5-ére, amikor sokan aláírták a „második Trianont” azok felett, akiket ugyan elválaszt a határ, mégis a magyarság nagy családjához tartoznak; és emlékezni kell azokra, akiknek a közelmúltban mindenét elvitte a víz. Egy megható székelyföldi jelenetet elevenített fel az igehirdető. A víz elmosott házakat, hidakat, utakat, és elsodort embereket, mégis az ár levonulása után először a keresztet állították fel, s ezzel üzentek egymásnak és a világnak – ha áll a kereszt, akkor velük az Isten ereje, közöttük van Isten gondviselése, s tudják, hogy a világ bűnét elvette az Isten Báránya. Vannak olyan láthatatlan sebek, amelyeket nem tud meggyógyítani az orvos, és a lélek beleszakad a hordozásukba. Van azonban gyógyulás, ha a szívekben, az otthonokban áll a kereszt, mert Isten ezen keresztül gyógyít. Akkor is élhet romokon az ember, ha már felépült a háza, és biztosan állnak az alapok, mert belül még össze lehet dőlve minden. Azokra a sebekre, amelyeket az árvíz károsultjai, a magyarság vagy szerte a világon a bűn nyomorúságától szenvedők hordoznak, egyedül Istennél van a gyógyulás. „Én majd bekötözöm és orvoslom sebeit, meggyógyítom őket, és megmutatom nekik: milyen kincs az igazi béke” (Jer 33,6) – hangzott biztatásként az Úr ígérete.

„Isten előtti alázattal játszani többet ér, mint ördögi technikával levenni a lábáról a közönséget” – mondta a házigazda a terített asztal melletti beszélgetés során, és örömmel adott hangot annak, hogy a vendégek szolgálata nem saját zenei műveltségük és gyakorlatuk kiemelését hangsúlyozta, hanem végig Istenre mutatott. Ezt az is bizonyította, hogy a gyülekezet tetszésnyilvánítására együtt felelték: „Soli Deo gloria – egyedül Istené a dicsőség!”

Hulej Enikő

::Nyomtatható változat::