A közelmúlt krónikája

Hozzászólás a cikkhez

Nemcsak a németországi protestánsok, hanem a nemzetközi közvélemény is megrendüléssel fogadta a hírt: Johannes Rau egykori német szövetségi elnök, Észak-Rajna–Vesztfália korábbi miniszterelnöke életének 75. évében, január 27-én, péntek hajnalban súlyos betegségben Berlinben elhunyt. Szűkebb családjából felesége, Christina és három gyermeke gyászolja.

Eredeti foglalkozása könyvkereskedő-könyvkiadó volt. A református Rau harmincöt éven át tagja volt a Rajnai Protestáns Egyház Zsinatának. Laikus prédikátorként gyakran látogatta a különböző gyülekezeteket. A német protestantizmus rendkívüli személyiséget veszített el benne, akinek a hangja egyaránt figyelmet keltett az egyházban, a politikában és a társadalomban. A rajnai egyház elnöke, Nikolaus Schneider düsseldorfi lelkész kijelentette: „Alig akadt az elmúlt évtizedekben valaki rajta kívül, aki a németek és a zsidó nép kibéküléséért, a keresztény–zsidó megbékélésért olyan sokat tett volna, mint ő.” 2000-ben ő volt az első német politikus, aki az izraeli parlament, a knesszet előtt németül beszélt, s németként bocsánatot kért a holokausztért.

Rau humora és vidámsága fejezte ki talán legjobban élő reménységét, „amely a világ hit általi megváltoztatásának eltökéltségét sugározta, s annak a bizonyosságát, hogy Isten új eget és új földet hozhat létre”. Rau életének vezérmondatát a Hitvalló Egyház 1934-ben Barmenben tartott zsinatának pecsétjéről vette: „Mivel engem is megtart az Isten, megtartok én is másokat.”

Rau hosszú éveken át segítette az egykori NDK-ban és más országokban az államszocializmus viszonyai között élő protestáns testvéreit: egyházakat, intézményeket, gyülekezeteket, lelkészeket, püspököket. Szolidáris magatartása és következetes diakóniai lelkülete is ugyanabból a forrásból származott: a Szentírás és a protestantizmus szeretetéből.

A CDU–CSU Protestáns Munkaközösségének szövetségi elnöke, Thomas Rachel parlamenti államtitkár kondoleáló mondataiban utalt arra, hogy Rau mindig is a hitelességért és a tényszerűségért szállt síkra a politikában is. Ahhoz a politikusi nemzedékhez tartozott, amelynek a számára még magától értetődő volt a személyes keresztény hit és a politikai cselekvés összekapcsolása.

Január 16-án lépett életének 75. esztendejébe, erre az alkalomra tisztelgő kötetet jelentettek meg Németországban, ezt azonban már nem tudta átvenni. A könyvben a Német Protestáns Egyházak (EKD) elnöke, Wolfgang Huber püspök, illetve a Német Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, Karl Lehmann bíboros, valamint Richard von Weizsäcker korábbi német elnök és több más jeles közéleti személyiség, keresztény politikus méltatta Rau életművét. A méltatás egyik fő igéje az Apostolok cselekedeteiben olvasható vers volt: „…nincsen üdvösség senki másban”, (4,12), mint az Úr Jézus Krisztusban.

Johannes Rau többször is járt hazánkban. Meglátogatta hazai református és protestáns egyetemeinket, főiskoláinkat, sokszor és sokféleképpen nyújtott segítséget a magyar protestantizmusnak is. Elkötelezettségét, humorát és józanságát, mély biblikus hitének bölcsességét, derűs mosolyát sokan őrzik emlékezetükben a Kárpát-mdencében is.

Forrás: PAX Press

::Nyomtatható változat::