Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

A leprások világnapján a kelenföldi evangélikus templom adott helyet múlt vasárnap a leprásokat támogató ökumenikus csoport ünnepségének és közgyűlésének. Ez az alkalom a hálaadás és a tervezés alkalma volt; a beszámolók előtt az ének és az ige tette ünnepélyessé az összejövetelt.

Nemeshegyi Zoltán baptista lelkész igehirdetésében Jézus eme kérdését magyarázta: „Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?” (Mt 12,48b) A nagy létszámú pomázi református Psalmus kórus – Abaffy Katalin vezetésével – az alkalomhoz illő zsoltárokat, korálokat és kórusműveket énekelt. A visszaemlékezés perceiben vetítést láthattunk a magyarországi lepraszolgálat harminckét évéről, illetve Dobos Károlyról, a munka megindítójáról.

Ezután a közgyűlés szokásos tárgysorozata következett. Beszámolók, tervek mutatták, hogy a szolgálat nem állt le, a hűséges adakozók megmaradtak, sőt új munkatársak, áldozatkész gyülekezetek sorakoztak fel a már országszerte ismert feladatok mögé. Riskóné Fazekas Márta elnök és Rozgonyiné Asztalos Piroska főtitkár részletes beszámolójából megismerhették a hallgatók a magyarországi és a nemzetközi helyzetet, a célokat és feladatokat.

Miért kell a segítség? Milyen a leprások helyzete jelenleg? Szükség van-e erre a szolgálatra annak ellenére, hogy a WHO 2005-ben levette a leprát a világ komoly betegségeinek listájáról, és mostantól kezdve nem támogatja a lepra gyógyítását? – A Nemzetközi Lepramisszió más missziói szervezetekkel együtt egészen másképp látja a dolgot. Az új betegek száma változatlan, ezért hivatalos célkitűzésként kimondta: „Célunk a leprabetegség gyógyítása, valamint kiváltó okainak és következményeinek a felszámolása. Mert mi a lepra kialakulásának és terjedésének oka? A szegénység, a higiénia hiánya, az alultápláltság és az éhezés, az iskolázatlanság. Mindezt nem csak gyógyszerekkel lehet megszüntetni, sőt ha biztosítjuk az élet legszükségesebb alapfeltételeit: a vizet, az élelmet, a munkát, a taníttatást, már meg is szüntettük a fertőzés legfontosabb gócait.”

Az elmúlt hősi korszak módszerei megváltoztak. Az egykor lepedő nélküli burmai kórház ma modern felszerelésekkel várja a betegeket. A gyógyszer, amely megszünteti a fertőzést, már 50 euróért elérhető. A szükséges felszereléseket Ázsiában és Afrikában olcsóbban meg lehet venni. A közgyűlésen megfogalmazták, hogy a szolgálatnak okosabban, jobban kell gazdálkodnia az adományokkal, és értelmes célokat kell kitűznie maga elé.

Természetesen a fáslira, illetve a fáslit kötő asszonyok munkájára továbbra is szükség van: a Magyar Lepramisszió az idén is tizenháromezer tekercset postázott olyan helyekre, ahol örültek neki. De a cél az, hogy minél több központba nagy tételekben érkezzen a kötözőszer, a babarékli. Ha kis csomagokban adunk fel egy-két fáslit, akkor a költség darabonként átlagosan 260, ha viszont ládában, nagy tételben küldjük, akkor csak 40 forint. Azt, amit ott helyben is meg lehet venni, nem szabad Magyarországról postán küldeni.

Ezekkel a gondolatokkal, majd hálaadó imádsággal zárult a közgyűlés. Adja Isten, hogy az a szolgálat, melyet Dobos Károly harminckét éve elkezdett, eredményes, hasznos és áldott legyen továbbra is!

Bencze Imréné

::Nyomtatható változat::