EvÉlet - Lelki segély

Hozzászólás a cikkhez

„Kedves tiszteletes asszony! Örömmel olvasom cikkeit a Lelki segély rovatban! Azért keresem fel levelemmel, mert régóta foglalkoztat egy kérdés: mit tudunk Jézus gyermekkoráról? Az evangéliumok meglehetősen szűkszavúak ebben a témában. Esetleg rendelkezésre állnak más források is, amelyekből több információt nyerhetnék az Úr ifjú éveiről? Gondolom, hogy más olvasók is kíváncsian várják válaszát – velem együtt…”

Kedves József! Mindenekelőtt köszönöm türelmét! Ahogy levélben ígértem, a rovatban válaszolok kérdésére, de elsőbbséget élveznek azok a kedves levélírók, akik sürgős válaszadást igénylő problémával keresnek meg.

Nagyon izgalmas kérdést vetett fel! Egyetértek Önnel abban, hogy az Úr Jézus gyermekkoráról valóban szűkszavúan beszél az Újszövetség, bár – véleményem szerint – e témában is mindent elmond nekünk az ige arról, ami igazán fontos. Fontos, hogy tudjunk arról, hogy Jézus születését Isten ígérete előzte meg, hiszen fogantatása, születésének körülményei és kisgyermekkorának eseményei is mind a próféciák szerint történtek. Tudnunk kell, hogy Jézus édesanyja, a zsidó Mária szűzen fogantatott a Szentlélek által. Fontos, hogy Máriát nem érintette jegyese, így Jézus szűztől is született. Az ige tudtunkra adja, hogy ez a csodálatos esemény Augustus császár idején történt Betlehemben az első összeíráskor.

Az írás alapján nem lehet kétséges számunkra, hogy valóban a várva várt Messiás, a világ reménysége született meg ekkor Dávid városában. Az angyali hírnökök szava, a pusztaságban tanyázó pásztorok bizonyságtételei, a napkeleti bölcsek ajándékai, Heródes betlehemi vérfürdője vagy Simeon és Anna hálaimái mind erről tanúskodnak (lásd Lk 1–2 és Mt 1–2).

Természetesen jól ismerjük a tizenkét éves Jézusról szóló igeszakaszt is. Ez is döntő jelentőségű információt tartalmaz Jézus gyermekségének idejéből: „Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben.” (Lk 2,52) Igen, ez a drága Isten-ember mindig és mindenben mennyei Atyjára figyelve, de édesanyja és nevelőapja szárnyai alatt növekedett alázattal. Bűnt nem követett el. Rendkívüli értelme, a templom iránti szeretete, az emberek felé sugárzó kedvessége nyilvánvalóvá vált mindazok számára, akik találkoztak vele. Azt is tudjuk róla, hogy kitanulta az ácsmesterséget, de minden valószínűség szerint ezenkívül semmi rendkívüli nem történt vele.

De van-e jelentősége annak, hogy miként teltek az Úr Jézus mindennapjai, mielőtt eljött volna az ő ideje? Nem lehetséges, hogy Isten szántszándékkal nem kíván bennünket beavatni? Persze az emberi kíváncsiság nehezen törődik bele abba, hogy ne fürkéssze ki az Úr titkait.

Az 1–4. században sok álkeresztény írás keletkezett, amelyek nem kerültek bele az újszövetségi kánonba. Első csoportjukat az „apokrif”, azaz „külön tartott” vagy „rejtett” értelmű iratok alkotják. Ezeket – egyebek mellett – azért nem válogatták be a kanonikus iratok közé, mert kitalált történetekkel igyekeztek kiegészíteni az evangéliumok Jézus gyermekkorára vonatkozó vélt hiányosságait. Ilyen apokrif irat például Tamás gyermekségevangéliuma és Nikodémus evangéliuma. Az előbbi elbeszél egy történetet az ifjú Jézusról, akit megvádolnak azzal, hogy a tetőn vele együtt játszadozó gyerekek egyikét lelökte, és a fiú bele is halt sérüléseibe. Jézus pedig ahelyett, hogy feltámasztotta volna a halott fiút, ráparancsolt, hogy beszéljen, és mondja el mindenkinek az igazságot. Nem ilyen morbid, de az evangéliumok Jézusának cselekedeteitől meglehetősen idegen az a másik, Tamás-féle legendában őrzött csodatétel, amely szerint az ötéves Jézus sárból tizenkét verebet formált, majd tapsával életre keltette őket.

A Nobel-díjas Selma Lagerlöföt is megihlették a rejtett evangéliumokban leírtak; Krisztus-legendák című elbeszélésében fel is használja a meseszerű történetet. Persze nyilvánvaló, hogy Jézusnak nem okozna nehézséget egy halott fiú beszédre bírása vagy a sárból készült galambok életre keltése. De az evangéliumok egészének üzenetével mégsem cseng egybe ez a történet. Urunk soha, egyetlenegyszer sem tett csodát öncélúan. Csakis akkor, ha teljhatalmát messiási jelként kellett megmutatnia, vagy amikor embermentő munkája során irgalomra gyúlt a szenvedők iránt.

Meg kell elégednünk azzal, amit az evangéliumok elénk tárnak. Jézus azt akarta, hogy rejtve lássák; hogy a Szentlélek Úristen nyissa meg a lényegre szemeinket. Üdvösségünket tekintve pedig Urunk harmincéves korától végzett megváltói műve a lényeg.

Boldog látást kívánva:

Szőkéné Bakay Beatrix

::Nyomtatható változat::