Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

Nagy megtiszteltetésben részesült a közelmúltban egy – a helység méretéhez képest – kicsiny evangélikus gyülekezet lelkésze. Szemerei János január 23-án, a város emléknapján ünnepélyes keretek között átvehette a Kaposvár Város Szolgálatáért kitüntetést. A méltatás szerint a gyülekezetnek és lelkipásztorának a más felekezetek, valamint a kulturális élet iránti nyitottsága az, ami mások számára is példát jelent.

– Lapunk olvasói nevében is gratulálok a díjhoz! Minek tulajdonítja az elismerést?

– Köszönöm. Meglepetéssel és örömmel vettem át a kitüntetést, amely nemcsak az én személyemnek szól, hanem egyben az evangélikus egyházközség munkájának az elismerése is. Egy olyan gyülekezeté, amely természetesen hallat magáról a helyi médiában, és részt vesz például adventi, karácsonyi rendezvényeken is, tehát jelen van a város közéletében. Elterjedhetett a kazuális szolgálatok híre is, az, hogy személyes hangon próbáljuk megszólítani az embereket.

Ugyanakkor tény, hogy a város képviselő-testületében nincs evangélikus tag. Azt is fontos megemlíteni, hogy gyülekezetünk tagjainak száma a hetvenezer fős város lakosságának mindössze egy százalékát (!) teszi ki.

– Ez a tény szinte „megköveteli” a más egyházakkal való összefogást.

– Szándékaimat semmi esetre sem a „kötelesség teljesítése” dominálja. Fontos képviselni, hogy Krisztusban egyek vagyunk, ezért én alapvetően az ökumené pártján állok, de az „elvtelen ökumenével” nem tudok egyetérteni.

– Mit ért „elvtelen ökumenén”?

– Ha egy vallási közösség feladja önmagát, felekezeti sajátságait. Szerencsére itt Kaposváron erről nincs szó. Egymás értékeit megbecsülve és tiszteletben tartva tudunk közösen dolgozni, együtt szolgálni. Az ökumenikus imahét mellett megtartjuk az Aliansz-imahetet is. Kaposváron több évtizedes hagyománya van annak, hogy protestáns lelkészek és katolikus papok havonta összejövünk beszélgetni, Bibliát olvasni és imádkozni. Öt éve ezt a kört kibővítettük, hogy a gyülekezetek tagjai is bekapcsolódhassanak. Így elmondható, hogy nálunk egész évben jellemző a felekezetek közti együttműködés és összefogás.

– Amikor a kitüntetést átvette, a méltatásban az ökumenikus nyitottság mellett az Ön, illetve a gyülekezet kultúra iránti nyitottsága is szóba került. Ha jól tudom, a templom egy ideje helyet ad zenei rendezvényeknek is, ám ez nem volt mindig így…

– Valóban, egy ideje egyre több zenei és kulturális alkalmat szervezünk, illetve fogadunk be. Ennek egyik oka, hogy a külső feltételek az utóbbi időben sokat javultak. Templomunk kívül-belül megújult, a környezet is megszépült. A régi, rossz harmóniumunkat is sikerült egy modern digitális orgonára cserélnünk. A másik ok: tudatosan is törekedtünk arra, hogy megváltozzon a helyzet. Korábban ugyanis a kaposváriak többsége azt sem tudta, hol van a város gyönyörű evangélikus temploma. Ezután a többi már jött magától. A jól sikerült alkalmak előkészítették a következő programot. Az új hangszer, a jó akusztika híre elkezdett terjedni a város zenészei között, akik örömmel jöttek hozzánk koncertezni.

– A Kaposvár Város Szolgálatáért kitüntetés újabb ökumenikus tervek és zenés programok megvalósítására ösztönzi?

– Megvallom őszintén, a díj inkább leblokkolt, mint szárnyakat adott. Abban az értelemben legalábbis, hogy számos nem várt protokolláris kötelezettséget hozott magával. Önmagában nem az elismerés miatt szeretnék többet vagy jobban dolgozni; az ad okot örömre, hogy ami számomra fontos és értékes, azt városunk vezetői is annak tartják.

GaZsu

::Nyomtatható változat::