Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2006
- 33
- Kedves Gyerekek!
Gyermekvár
Hozzászólás a cikkhez
Kedves Gyerekek!
Józsefről szóló sorozatunk utolsó előtti részéhez érkeztünk. Az egyes részek után található feladatok helyes megfejtéseit még most is beküldhetitek. Jutalmul összegyűjthetitek a szereplők papírfiguráit, melyekhez egy-egy ráadás ruha is jár. Postacímünk: Evangélikus Élet szerkesztősége, 1085 Budapest, Üllői út 24. Aborítékra írjátok rá: Gyermekvár.
8.
Amikor a kilenc testvér hazaért, elmesélték az édesapjuknak mindazt, ami velük történt. Apjuk sírva fakadt:
– Elveszitek tőlem a gyermekeimet! József nincs meg, Simeon idegen földön, börtönben van, és még Benjámint is elviszitek? Ha bármi baj éri őt, tudjátok meg: belehalok a bánatba!
Amikor kiürítették a zsákokat, mindegyikben megtalálták a pénzes zacskókat. Jákóbbal együtt nagyon megijedtek.
Telt-múlt az idő, és elfogyott a vásárolt gabona. Így újra elindultak Egyiptom földjére. Nemcsak Benjámint vitték magukkal, hanem apjuk parancsára ajándékokat is és kétszer annyi pénzt, mint a gabona ára. Ugyanis vissza akarták adni az előzőleg kapott gabona értékét is.
Amikor Egyiptom földjére értek, József azonnal hívatta őket. A testvérek nagyon megijedtek, mert azt hitték, hogy büntetés vár rájuk. Ám ehelyett kiengedték Simeont a börtönből, majd mindannyiukat lakomával kínálta Egyiptom felügyelője. A testvérek nagyon csodálkoztak ezen. Akkor József kikérdezte őket Jákóbról. Megkönnyebbülve hallotta, hogy még él, és jól van. Amikor meglátta Benjámint, kisietett a teremből, hogy titokban kisírja magát. Nagyon megrendült, hogy újra ott áll előtte rég nem látott öccse. Majd visszament közéjük, de még mindig nem mondta meg nekik, hogy ő kicsoda.
A lakoma végén megparancsolta háza felügyelőjének, hogy töltsék meg a zsákokat gabonával, és ismét tegyék beléjük a pénzes zacskókat is.
– Ezüstserlegemet pedig rejtsd a legkisebbik zsákjába a pénzes erszénnyel együtt!
A testvérek reggel elindultak hazafelé, most sem tudva semmit a zsákokban lapuló titkokról. Még nem jártak messze a várostól, amikor József utánuk küldette az egyik emberét.
– Szaladj utánuk, és kérdezd meg tőlük: miért fizettetek rosszal a jóért? Miért loptátok el uram ezüstserlegét, amelyből inni szokott?
Amikor a férfi utolérte őket, a testvérek ijedten tiltakozni kezdtek.
– Miért mond az én uram ilyeneket? Távol álljon tőlünk az ilyesmi! Hiszen azt a pénzt is visszahoztuk, amelyet a zsákjainkban találtunk! Hogy loptunk volna akkor urad házából ezüstöt?! Akinél megtalálod, az haljon meg, mi pedig mindannyian a rabszolgáid leszünk.
A felügyelő beleegyezett, bár azt mondta, hogy csak az lesz a rabszolgája, akinél megtalálják a serleget. A többiek szabadok maradnak. Ekkor elkezdték kinyitogatni a zsákokat. Benjáminé maradt utoljára. Ott lapult a serleg! A testvérek kétségbeesésükben megszaggatták ruháikat, majd fölrakták zsákjaikat a szamarakra, és visszamentek a városba. József elé vitték őket, ahol Júda a földre borulva elkezdett könyörögni Benjámin életéért.
::Nyomtatható változat::
|