e-világ

Hozzászólás a cikkhez

Barátainkkal, ismerőseinkkel, mintegy nyolc-tíz családdal két és fél éve hoztuk létre a Csiperke Kört. Zavart minket, hogy a helyi gazdák tönkremennek, a boltok becsuknak, miközben a „globál” áruházban csak egyre rosszabb minőségű, agyoncsomagolt, zavaros eredetű élelmiszert lehet kapni, és mintha mindez állami közreműködéssel történne.

Bennem például akkor szakadt meg valami, amikor megtudtam, hogy a barna kenyér a színezéktől barna. Pedig végül is ők soha nem állították az ellenkezőjét. Az is zavart, hogy megbízható vegyszermentes (bio-) terményeket gyakorlatilag csak hosszas utánajárás után, a termelőtől lehet kapni.

Az alapgondolat az volt, hogy közvetlenül a helyi termelőtől, mindenki számára egyszerre (egy tételben) szerezzük be, amit lehet. Az összefogás által a mennyiség megnő, a szervezési munka megoszlik, a portéka megbízható, és végül: a kereskedői haszon és egyéb „költségek” kiesése miatt mindkét fél jó üzletet köthet.

Már induláskor is voltak elképzeléseink, illetve terveink, melyekhez azóta is igyekszünk tartani magunkat. Előnyben részesítjük a régió (megye) forrásait. Itt az a döntő, hogy az adott régióban mi terem meg, minek van hagyománya. Nálunk például nincs szelídgesztenye, ezért messzebbről kell hozni. Ezenkívül a magyar családokat kedveljük a holland farmerrel szemben.

Előnyben részesítjük a vegyszermentes gazdálkodást, viszont nem törődünk az ezzel kapcsolatos hivatalos tanúsítványokkal. Ez a tanúsítási rendszer gyakorlatilag nem működik – elsősorban az illetékes szervezetek hozzáállása miatt. Egyik nem főállású termelőnk például megjegyezte, hogy a biogazda-tanúsítás éves költsége meghaladná az éves árbevételét…

A papírokkal szemben a kapcsolat alapja a hosszú távú, kölcsönös bizalom. Mindig közvetlen és személyes kapcsolatot építünk ki minden gazdával, többször meglátogatjuk, és beszélgetünk vele. Mivel tíz család éves szükséglete már komolyabb mennyiség, a gazda tervezhet velünk, és számíthat rá, hogy amit nekünk vetett/készített/hizlalt, azt el is fogjuk vinni. Nem kötünk le előre árat, hanem inkább mennyiséget, mivel a termés és így az ár időjárástól és más külső hatásoktól függhet. A gazda olyan árat fog mondani, amely biztosítja tisztességes megélhetését, vagyis azt, hogy jövőre is tud vetni stb. nekünk. A kereskedő hiánya miatt az ár általában jobb, mint a piaci, de ez tulajdonképpen lényegtelen. Nem az ár alapján döntünk, mert végül is nem éhezünk, és fenntartható, valós alapokon nyugvó rendszert szeretnénk támogatni.

Soha nem fogunk jogi személlyé válni, tehát nem lesz telephelyünk, jogi képviselőnk, adó- és statisztikai számunk, közgyűlési jegyzőkönyvünk, pecsétünk, könyvelőnk és adóbevallásunk. Hivatalos szempontból tulajdonképpen nem is létezünk. Maradunk inkább a fű alatt, mint a csiperke gombafonalai. Ebből következik, hogy nem pályázunk, és általában véve nem kérünk külső segítséget. A társaság tagjai között egyébként a legkülönfélébb foglalkozású emberek vannak, sőt van, aki (bio)gazdálkodik is. A tagság relatív, vannak lazán és esetileg kapcsolódó tagok is. Központ sincs, legfeljebb főkolomposok…

Nem szeretnénk növekedni. Ha eljön az ideje, inkább osztódással szaporodunk. Ez már egyszer meg is történt.

Ki-ki vállal egy adott irányú kapcsolattartást és az azzal kapcsolatos szervezést. Például egy család felelős az őszi almabeszerzés lebonyolításáért. Felveszi és tartja a termelővel a kapcsolatot, tájékozódik a kínálatról, begyűjti a többiektől a rendelést, összesíti, majd kifizeti és elhozza az almát, aztán szól mindenkinek, hogy lehet érte jönni. Az alma elvitele és a rendelések összegyűjtése alkalmat ad a családok találkozására. Az is előfordult, hogy az igen jól sikerült gyűlés során végül is elfelejtettük megbeszélni azt, amiért összejöttünk.

A szervezés nem sokkal több munka, mintha az illető család csak a maga számára szeretne almát venni megbízható forrásból. Viszont mivel többen vagyunk, mások mást szerveznek, és mindenki kap mindenből. A szervezés által adott ésszerű korlát a körülbelül tíz résztvevő. Annak persze nincs akadálya, hogy ki-ki a szomszédjára, rokonaira is gondoljon.

A Csiperke előnyei közül mindenkit más fog meg: van, akit a közösség, van, akit az igazi étel, és van, akit éppen a jó ár. Éppen ezekből származhatnak a nehézségek is.

Gondokat okozhat a több konkurens termény vagy gazda közti választás, mert mindenkinek mások a szempontjai. Ezen úgy lehet segíteni, ha ki-ki azt szervezi magának és ezáltal másoknak is, ami a szíve csücske.

A Csiperke alapgondolata szinte magától értetődő, nincsen benne semmi különös, legfeljebb az, hogy együtt csináljuk. Ennek ellenére olyan forradalmi hangulata van, mintha lázadnánk valami (talán a globalizmus) ellen. Mi azonban inkább valami érdekében dolgozunk, ez pedig a vidék élete, azon belül a mi életünk harmóniája. Úgy gondoljuk, hogy hasonló szellemben bárhol bárki alapíthat Csiperke Kört (nem bejegyzett márkanév!), hiszen mindenkinek vannak jó szomszédjai, barátai, rokonai…

Kalandra fel! (Név és cím a szerkesztőségben sem elérhető.)

::Nyomtatható változat::