A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

Ötévnyi előkészítő munka után kibontotta zászlaját a Magyar Evangélikus Konferencia (Maek) a reformáció hónapjában, október 13–14-én Orosházán, a magyar anyanyelvű evangélikusok első világtalálkozójának keretében. Az intézményt azzal a régóta érlelődő szándékkal hívták életre, hogy hivatalos formában, egy „világszervezet” égisze alatt legyen mód a szétszóródott köveket összerakni, a„puzzle” darabjait összeilleszteni, azaz kialakítani a hazánkban, a Kárpát-medencében és a világon bárhol élő magyar evangélikus gyülekezetek határokon átívelő összefogását, testvéri és szolgálati közösségét. A nagyszabású orosházi rendezvénysorozat sokszínű programja nemcsak formájában, de tartalmában is megmutatta: a magyar evangélikus világszervezet előtt a jövőben széles távlatok nyílhatnak a magyar–magyar evangélikus kapcsolatok fejlesztésében és erősítésében.

A megnyitó ünnepi istentiszteletet megelőzően, 15 órára hívták össze a Maek közgyűlését, amelyen a korábbi háromtagú elnökséget héttagúvá bővítették. Prőhle Gergely elnök, valamint a két alelnök, Gáncs Péter püspök és Benczúr László egyházkerületi felügyelő mellé megválasztották Adorjáni Dezső Zoltán erdélyi püspököt, Gémes Pált, a Nyugat-európai Magyar Protestáns Gyülekezetek Szövetségének társelnökét, Nagy Olivér alsószeli lelkészt, a szlovákiai magyar evangélikusok küldöttét, valamint Blázy Árpádné beosztott lelkészt. Titkos szavazással megválasztották az alapszabályban rögzített bizottságok tagjait is.

Az orosházi templomban telt ház, több mint ezer ember előtt a 18 órakor kezdődött ünnepi istentiszteleten Ittzés János elnök-püspök szolgált igehirdetéssel Jn 11,42–51 alapján. Arra hívta fel a figyelmet, hogy a Maek zászlóbontásának történelmi jelentőségű eseménye és az efölött érzett lelkesült öröm nem homályosíthatja el a teológiai látás józanságát. „Valóban egységet teremt-e a nyelvi és a vérségi összetartozás?” – tette fel a kérdést egyházunk elnök-püspöke, majd rámutatott, hogy sokszor az egy anyanyelvet beszélők közül sem beszéli mindenki ugyanazt a nyelvet.

Ittzés János hangsúlyozta, hogy az evangélium örömüzenetének a tartalma az, amiben a nyelv, a kommunikáció nem elválaszt, hanem összeköt bennünket, és az igazi egységet nem az a vér teremti meg, amely az ereinkben csörgedezik, hanem az, amelyik értünk hullott – ez a valódi egység és közösség alapja.

Az istentisztelet után a világtalálkozó házigazdája, a Nyugat-Békési Egyházmegye esperese, Ribár János köszöntötte a Maek minden résztvevőjét és meghívott vendégét. A felszólalók közül elsőként Gáncs Péter püspök lépett a pulpitus mögé, hogy hivatalosan is bejelentse a Magyar Evangélikus Konferencia megalakulását. Őt követte Zászkaliczky Pál nyugalmazott lelkész, a Maek titkára, aki felolvasta az alapszabálynak a szervezet célkitűzéseit megfogalmazó 4. §-át (lásd külön keretben lapunk 6. oldalán).

A köszöntések sorát Prőhle Gergely megválasztott országos felügyelő, a Maek elnöke nyitotta meg. A Magyarországi Evangélikus Egyház meghívását elfogadó Szili Katalin, a Magyar Országgyűlés elnöke szívből jövő örömének adott hangot a Maek megalakulásával kapcsolatban, és köszönetet mondott azért, hogy az egyházak azokban a történelmi időkben is meg tudták őrizni magyar identitásukat, amikor ez megpróbáltatást jelentett. Rámutatott, hogy a megkezdett evangélikus „puzzle” nincs befejezve, nyitott, így reményt ad a gyarapodásra, és lehetőséget biztosít a további kapcsolatok építésére.

Balog Zoltán, a parlament emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának elnöke arról szólt, hogy míg a politikának nem illik sem dicsérnie, sem bírálnia az egyházakat, addig az egyházak ezt megtehetik a politikával, mivel olyan autonóm közösségek, amelyek a politikától függetlenül is teszik a dolgukat. Dicséretként hangzott el: Magyarországon talán az evangélikus a legtöbb különbözőséget megmutató egyház, miközben tagjai ennek ellenére keresik a közös utakat. („Ez is lehet szolgálat az ország, a nemzet felé” – jegyezte meg Balog Zoltán.)

A határon túli magyar evangélikusok nevében Pátkai Róbert, a Külföldön Élő Magyar Evangélikus Lelkészek Munkaközösségének (KÉMELM) elnöke, nyugalmazott püspök mondta el történelmi visszaemlékezésekkel tarkított köszöntését. A világtalálkozó megnyitó ünnepségét dr. Frenkl Róbert országos felügyelő szavai zárták, aki köszönetet mondott a zászlóbontásért, és reményét fejezte ki, hogy Isten megáldja ezt a törekvést, és valóban történelmi eseményként fogják számon tartani a Maek megalakulását.

Október 14-én az Orosházi Evangélikus Általános Iskola és Gimnázium díszterme adott otthont a konferencia programjainak. Az új világszervezet kihívásaival kapcsolatban reggeli áhítatában Adorjáni Dezső Zoltán kiemelte, hogy bár a Maek előtt álló út járatlan – ráadásul akadályok és szakadékok nehezítik –, de nem szabad, hogy ez eltántorítsa azokat, akik a kezdeményezés sikeres kibontakozásán dolgoznak; a hidakat fel kell építeni, és az úton el kell indulni.

Dr. Fabiny Tamás püspök előadása mottójául Préd 3,5-öt választotta: „Megvan az ideje a kövek szétszórásának, és megvan az ideje a kövek összerakásának.” A magyarság széthullásának történelmi példái nyomán a püspök három metafora segítségével – a Maek erős várának, családi házának és templomának a képével – vázolta fel a hallgatóság előtt a Magyar Evangélikus Konferencia ideális jövőképét (lásd az Égtájolót e számunk 3. oldalán).

A Mt 9,37 alapján tartott, „Az aratnivaló sok…” című előadásában Gémes Pál a nyugat-európai magyar gyülekezetek helyzetéről is szót ejtett, s ezzel már elővételezte a szünet után következő programot, határon túli magyar közösségek bemutatkozását, melynek moderátora dr. Frenkl Róbert volt.

A felvidéki evangélikusok képviseletében Badin Ádám rozsnyói presbiter és Srna Zoltán, a Százd–Ipolyszakállosi Evangélikus Egyházközség felügyelője számolt be a szlovákiai magyar gyülekezetek helyzetéről.

A szépszámú erdélyi küldöttség nevében Fehér Attila püspöki tanácsos, Zelenák József, a Brassói Egyházmegye esperese és Köncze Geréb Árpád, a Kolozsvári Egyházmegye esperese ismertette a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház magyar evangélikus gyülekezeteinek életét és a szolgálati munkaágak tevékenységét.

A Nyugat-európai Magyar Protestáns Gyülekezetek Szövetségének munkájáról Gémes István, az Útitárs és a Koinonia című folyóirat szerkesztője, valamint fia, egy stuttgarti német evangélikus gyülekezet lelkészeként is szolgáló Gémes Pál osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel.

Az ausztriai magyar evangélikusság helyzetét Solymár Mónika, az Ausztriai Magyar Evangélikus Gyülekezet lelkésze és Mesmer Ottó, az Őriszigeti Evangélikus Egyházközség lelkésze foglalta össze.

Az Amerikai Egyesült Államokból érkezett dr. Tomaschek László az Egyesült Államokban és Kanadában élő magyar evangélikusok között végzett munkáról számolt be, tolmácsolva egyúttal Bernhardt Béla főesperesnek, az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia (AMEK) elnökének az üdvözletét is.

Az öt országot átfogó észak-európai magyar gyülekezetekről Molnár-Veress Pál lelkész és Jordáky Béla főfelügyelő mondott megdöbbentő adatokat: Svédország, Finnország és Észtország tizennyolc magyar gyülekezetében mindössze egyetlen lelkész végez szolgálatot.

A konferencia zárszavában Prőhle Gergely emlékeztette a hallgatóságot, hogy az emelkedett hangulatnak és az ünnepi örömnek ki kell egészülnie a realitásérzékkel: az ötletek és kezdeményezések megvalósításának szándékát összhangba kell hozni az anyagi lehetőségekkel. Nem elég csupán látogatni egymást; a gyülekezeteknek – határon innen és túl – részévé kell válniuk egymás életének is.

A rendezvénysorozat a Művészetek Házában ért véget, ahol Badin Ádám szavalt istenes verseket; közöttük Bárdosi Ildikó és Dsupin Pál népzenei betéteit hallgathatták meg az érdeklődők. A záróáhítat szolgálatát Gémes István végezte.

Petri Gábor

::Nyomtatható változat::