Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2006
- 43
- Tréning espereseknek
Egyházunk egy-két hete
Hozzászólás a cikkhez
Tréning espereseknek
Tréning – egyházunkban még újszerűnek számít az e névvel illetett tanfolyam, de a multinacionális cégek körében az utóbbi időben rendkívüli módon elterjedt ez a képzési forma. A vállalati tréningek célja stratégiák kidolgozása, a konkrét problémák tudatos megoldására való készség kifejlesztése, a tevékenységtervezés elsajátítása. Mindezek mellett egy-egy vállalati tréning kiváló alkalom lehet a közösségteremtésre is. Egyházunkban első alkalommal szerveztek tréninget az esperesek számára; vezetője dr. Koczor Zoltán volt.
A balatonszárszói konferencia- és miszsziói otthonban megrendezett tréning ötlete Koczor Tamásnak, a Dél-Pest Megyei Egyházmegye esperesének a fejében született meg. Az okokról az ötletgazda ekképpen vélekedett:
– Egy egyházmegye életének a szervezése összetettebb, bonyolultabb feladat, mint egy gyülekezet életéé. Úgy éreztem, hogy egyre erőteljesebben megnyilvánuló igény jelentkezett esperestársaim részéről arra, hogy a reájuk bízott egyházmegye életét minél profibb módon tudják koordinálni, irányítani. Bár azokat a stratégiákat, amelyekről itt hallunk, illetve amelyeket elsajátíthatnak a résztvevők, a multicégek alkalmazzák, remélem, hogy sok mindent adaptálni lehet közülük egyházi életünkre is. Ezt a tréninget egyfajta kezdetnek szántuk, amelynek reménység szerint lesz folytatása.
A két és fél napos tréning igazán intenzív munkát adott az espereseknek, akik négy csoportot alkotva próbálták az eléjük tárt feladatokat megoldani, majd a megoldást bemutatni. A reggeli órákban kezdődő munka sajátos időbeosztással egészen estig tartott. Mindegyik csoport kiválasztott magának egy elképzelt egyházi programot, amelyet aztán részletesen meg kellett tervezniük és pontos időbeosztással elő kellett készíteniük. Fel kellett mérniük a rendelkezésre álló erőforrásokat, és körül kellett határolniuk a lehetséges buktatókat is, amelyek a program sikerét veszélyeztethetnék. Pontos igényfelmérést kellett készíteniük, meg kellett vizsgálniuk az elégedettségi szintet, végül korrekt módon értékelniük kellett a lezajlott programot.
A Vasi Egyházmegye esperese, Rostáné Piri Magda más jellegű vezetőképző tanfolyamot várt, de az elvégzett munkát hasznosnak találta.
– Esperesként leginkább az emberi konfliktusok kezelésétől tartok, arra számítottam tehát, hogy ilyen jellegű kérdéseimre kapok választ – mondta. – Ehhez képest egészen más jellegű volt a tréning, de végül is örültem neki, mert roppant hasznos dolgokról hallhattam. Menet közben beláttam, hogy a programok tervezése, koordinálása, pontos lebonyolítása szorosan hozzátartozik a munkámhoz. Először idegen volt a tréning nyelvezete, de amikor a prezentációkra került a sor, már jobban értettem az idegen kifejezéseket.
Összességében Ördög Endre, a Veszprémi Egyházmegye esperese is pozitívan értékelte az elvégzett munkát.
– Ez után a két és fél napos tréning után úgy érzem, már pontosabban fogom tudni értékelni, hogy miért volt sikeres vagy éppen kudarcra ítélt valamely egyházmegyei program. A hallottaknak köszönhetően ugyanakkor sokkal öszszefogottabb, hatékonyabb munkát tudok ezután végezni, és talán jobban sikerül majd megoldani azokat a lehetséges problémákat, amelyek meghiúsíthatják egy-egy rendezvény sikerét.
Dr. Koczor Zoltán számtalan ilyen tréninget tartott már vállalatoknak, egyházi körben azonban ez volt számára az első.
– Bizonyára speciális feladat elé állította a tréningvezetőt az a tény, hogy egyházi emberek számára kellett megtartania ezt a tanfolyamot… – fordultunk hozzá.
– Kevésbé, mint hinnénk. Az egyház is hasonló a többi szervezethez a tekintetben, hogy ugyanúgy minősítik tevékenységét, mint másét. Sikeres, vagy sem, hatékony, vagy sem. Ez a tény be is határolta, hogy miről szóljon ez a tréning.
– Milyen szempontok szerint állította össze a tanfolyam tematikáját?
– Tudatosan egyházi folyamatok köré alakítottam ki a metodikát. Az esperesek felelőssége volt kiválasztani a gyakorlásra alkalmas témát, mint például egy hivatalvizsgálat, városmisszió, cigánymisszió vagy egy országos egyházi rendezvény megszervezése. Célokat kellett kitűzniük, részletesen meg kellett tervezniük a folyamatot, nyomon kellett követniük a menetét, végül az értékelés eszközeit kellett megtanulniuk. Mindenkinek a saját feladatán keresztül kellett megmutatnia a kreativitását. A feladatsorok az egyházban elvárható ismeretekre építettek.
– Hogyan vizsgázott az esperesi kar?
– Jó szívvel, őszintén mondhatom, hogy jól vizsgáztak az esperesek. Élmény volt számomra együtt dolgozni a csoportokkal. Az esperesi kar megfiatalodott, és ez meglátszott a közös munka során. A problémák feltárása és a gondok megoldása iránt fogadókészséget és nagy nyitottságot tapasztaltam az esperesek részéről. Határozottan az a véleményem, hogy a folytatásnak van létjogosultsága. Sőt a két és fél napot kevésnek is tartom. A még alaposabb munkához többnapos tréningre lenne szükség, amint a vállalati tréningek is hosszabb időt ölelnek fel.
Kiss Miklós
::Nyomtatható változat::
|