A közelmúlt krónikája

Hozzászólás a cikkhez

1956. január 8-án Dezséry László püspök a Puskin utcai újévi fogadáson két feladatot határozott meg arra az évre a magyar evangélikus egyház számára. Az első az Egyházak Világtanácsa (EVT) Központi Bizottsága nagygyűlésének Galyatetőn történő megrendezése, a második pedig egy központi alapnak nevezett közös kasszának a megteremtése volt. A galyatetői konferencia sikere Dezséry László és az akkori egyházi vezetés számára legitimációs kérdéssé is vált, éspedig kettős értelemben. Egyfelől személyük, másfelől viszont az evangélikus egyház általuk megtalált „útja” szempontjából.

Dezséry – előkészület címszó alatt – elkérte az akkori igazságügyi minisztertől elődje, D. Ordass Lajos 1948-ban lezajlott perének a teljes anyagát. Ezzel kívánta a Lutheránus Világszövetség (LVSZ), illetve az Egyházak Világtanácsa Galyatetőre érkező vezetői előtt bizonyítani azt, hogy Ordasst „köztörvényes” bűnök miatt ítélték el. Emiatt „kellett” őt azután 1950. április 1-jén egy erre a célra felállított egyházi bíróságnak a püspöki szolgálatból is eltávolítania. Az igazságügyi miniszter azonban elutasította a kérést. Mivel várható volt, hogy a Galyatetőre érkező külföldiek közül többen is kérni fogják azt, hogy találkozhassanak a meghurcolt püspökkel, Dezséry László rákényszerült arra, hogy személyesen találkozzon ebben az ügyben magával Ordass Lajossal.

A találkozóra 1956. június 18-án került sor Ordass Lajos Márvány utca 23. szám alatti lakásában. A találkozónak két témája volt: az egyik a galyatetői konferencia egyes külföldi delegáltjainak Ordassnál teendő látogatásai, a másik a magyar evangélikus egyház akkori helyzete. Ordass elmondta, hogy az őt meglátogató külföldieknek mind a saját személyére, mind pedig az egyház helyzetére vonatkozóan a saját véleményét fogja elmondani. Ami pedig az egyház helyzetét illette, Ordassnak az volt a véleménye, hogy az egyházi vezetők a szükségesnél több lojalitást mutatnak az államhatalom iránt, és ennek eredményeként egyházellenes tevékenységet is támogatnak.

Mivel Dezséry László látogatása Ordassnál eredménytelen maradt, Horváth János, az Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) elnöke kereste föl őt; Galyatető előtt két alkalommal, július 11-én és július 25-én ment el Ordass lakására. Találkozóiknak két fontos mozzanata volt. Az egyik az, hogy Ordass kijelentette: ő magát legitim, tényleges püspöknek tartja. A másik pedig az, hogy ő koncepciós per áldozataként kettős – állami és egyházi – rehabilitációra szoruló személy.

A galyatetői konferencia ideje alatt az ÁEH, az LVSZ és az EVT illetékesei között tárgyalások folytak Ordass ügyéről. Az eredmény egy augusztus 4-én aláírt megegyezés lett. Ez Ordass püspöki szolgálatba való visszatérését, kettős rehabilitációját, illetve átmenetileg teológiai tanárként történő foglalkoztatását tűzte ki célul. A rehabilitáció megtörténtéig az egyházi vezetők, az ébredés emberei és az Ordassal szimpatizálók is megmozdultak.

Ordassnak október 24-én kellett volna megkezdenie előadásait az Evangélikus Teológiai Akadémián a skandináv egyházak történetéről és az ottani Luther-kutatásról. A történelem azonban közbeszólt…

Anonyma

::Nyomtatható változat::