Keresztény szemmel

Hozzászólás a cikkhez

„A keresztény ember nem önmagában él, hanem Krisztusban és a felebarátjában: Krisztusban a hit által, felebarátjában pedig a szeretet által. A hit által fölemelkedik önmaga fölé, fel Istenhez. Istentől pedig alászáll ismét önmaga alá, a szeretet által. És mégis Istenben, az isteni szeretetben marad mindvégig…

Íme, ez az igazi lelki, keresztyén szabadság, amely a szívet szabaddá teszi minden bűntől, törvénytől és parancsolattól, és amely minden másfajta szabadságot fölülmúl úgy, mint ahogyan az ég a földet fölülmúlja. Adja Isten, hogy ezt a szabadságot igazán megértsük és megtartsuk! Ámen.”

(Luther: A keresztyén ember szabadságáról, 1520)

„Átkozott legyen az olyan élet, amelyben valaki egyedül csak magáért él, nem pedig a felebarátja javára! Viszont legyen áldott az az élet, amelyben az ember nem önmagának él, hanem felebarátjának él és szolgál, tanítva, büntetve és segítve őt – tegye azt akármivel és akármilyen módon!”

(Luther: Egyházi igehirdetések, 1522)

„Ha tudni kívánod, hogyan kell szeretned felebarátodat, és világos példát kívánsz, akkor gondold csak jól végig, mennyire szereted önmagadat!”

(Luther: A zsoltárokról, 1532)

„Ó, a hit valami eleven, elfoglalt, munkálkodó és hatalmas dolog; lehetetlen, hogy szünet nélkül ne a jót cselekedje! (…) Mindezt a Szentlélek cselekszi a hitben. Ezért válik minden kényszerítés nélkül is késszé arra, hogy mindenkivel jót tegyen, mindenkin segítsen, mindent elszenvedjen, Isten iránti szeretetből, aki olyan kegyelmes volt hozzá.”

(Luther: Előszó a Római levélhez, 1522)

„Keresztyén mivoltunk ebből a két dologból áll: a hitből és a szeretetből.”

(Luther igehirdetései, 1527)

A lutheri reformáció mai üzenete: a Krisztus-hit aktív, segítő szeretet forrása szüntelenül.

A lutheri reformációt gyakran érte és részben ma is éri az a vád, hogy a bűnbánó és a golgotai keresztfára tekintő Krisztus-hit középpontba állításával nem ad igazi indíttatás a jó cselekedetekre, az embertársainkért és a teremtett világ megőrzéséért végzett munkálkodásra. Tehát inkább a befelé forduló kegyességre, a gyülekezeti zárt közösségre, mint a keresztény szeretetben munkálkodó, jót cselekvő, a szenvedő világ iránti felelősségre indít. Sokan ezt még élesebben is kijelentik: Luther és a reformáció Krisztus-hit-központú teológiája és igehirdetése sokszor elősegíti a maguknak élő keresztény közösségek kialakulását.

Indokolják ezt neves teológusok többek között Luthernek a Jakab apostol „szalmalevele” ellen folytatott éles harcával is, aki a hit kereszténységével élesen szembeállítani látszik a jó cselekedetek kereszténységét: „Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán a hit által.” (Jak 2,24) Ezek a régi és újabb keletű kritikák Luther és a lutheri reformáció Krisztus-hit-centrumú teológiája ellen azonban teljesen jogosulatlanok, és tévedésen, Luther Krisztus-hitének a nem ismerésén alapulnak!

Mint Luther írja: Isten reánk harmatozó kegyelme cselekvő, sohasem tétlen hitet teremt bennünk. Mert Krisztus Isten Szentlelkét küldi el feltámadása és mennybemenetele után az övéihez, követőihez itt a földi világban. A Szentlélek pedig – mint írja – „sohasem nyugszik, tevékeny, élő és ható”. Szüntelenül vívja lelkünkben harcát énközpontú, bűnös óemberünk ellen (Róm 7,21–25). A Krisztus-hitnek ezt a szüntelen, a másik emberért, a felebarátért való küzdelmét Pál apostol a Galata-levélben állítja elénk: „Mert Krisztus Jézusban nem számít (…), csak a szeretet által munkálkodó hit.” (5,6)

A Krisztus-hit és a másik ember iránti szeretet elválaszthatatlanságára utal egyébként maga Krisztus Urunk is a „nagy parancsolatban” (Mt 22,37–39): „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.”

A Krisztus-hitnek, a Krisztus-követésnek ezt a dinamikus, cselekvő és segítő szeretettel való elválaszthatatlan összetartozását vegyük kissé közelebbről is szemügyre! Nyilvánvaló, hogy a Krisztus-követő tanítvány ízesítő sószolgálatának nem az a célja, hogy kiemelje őt és a templomba járó gyülekezetet a körülötte élő világból. Éppen ellenkezőleg. Önmegtagadó szeretettel forduljon feléje, és utat mutasson számára, a segítségére legyen abban, hogyan az élje az igazi, teljes, boldog életet a körülötte élő, zűrzavaros és céltalan, boldogtalan világban.

Hol látja reformátorunk a Krisztus-hit szeretetaktivitásának a legfontosabb területeit? Mindenekelőtt abban a közösségben, amely a legközelebb van hozzánk: a családunkban. Nem szűnik meg arra inteni, hogy tanítsuk meg gyermekeinket az imádságra, Isten igéjére. Ezért írta meg a keresztény család élete számára Kis kátéját. A Krisztus-hitből fakadó, segítő és dinamikus szeretetünk másik fontos területe földi hivatásunk. Sohasem szabad elfelejtenünk, hogy mi magunk mások munkájának, fáradozásának a gyümölcseiből élünk. A lutheri reformáció új értelmet ad fárasztó napi munkánknak; megláttatja velünk benne a felebarátot segítő, aktív szeretet Istennek tetsző szolgálatát.

A harmadik ilyen életkör a gyülekezetünk és annak szélesebb köre, egyházunk élete. Aktív, hiszen a másik ember új és örök életére kell gondolnunk, amikor igazán segíteni akarunk rajta! A negyedik ilyen életkör, amelyben a Krisztus-tanítvány szeretetben fordul a körülötte élő embertársai felé, népünk és hazánk széles körű emberi közössége. Ezekben a napokban külön is szeretetünkkel, segítő kézzel és szívvel kell a körülöttünk szenvedő, gondok közt élő emberekre, családokra figyelnünk, segíteni rajtuk, ahol csak tudunk!

A még tágabb, cselekvő szeretetünkre váró életkör az egész embervilág nagy családja: a katasztrófák áldozatai világszerte. Nem véletlen, hogy az egyházi szeretetszolgálatok jelenléte és aktivitása annyit szerepel a sajtó hasábjain és a tévé képernyőjén! De van még egy ennél is szélesebb köre Krisztus-hitünkből fakadó szeretetünknek: a ma annyira veszélyeztetett, pusztuló természet szépsége és csodája körülöttünk. Minden egyes ember Istentől kapott parancsa, hogy ezt a csodálatos, teremtett világot ne csak művelje, hanem meg is őrizze a pusztulás sokféle formájától!

Mindazt, amit az igazi Krisztus-hit csodálatos és sokoldalú, segítő és cselekvő szeretetéről Luther és a reformáció mai üzeneteként eddig elmondottunk, ebben foglalhatjuk össze: a szeretet és a jó sokoldalú, szüntelen cselekvése, a keresztény új élet nem valami a hitünk mellett vagy után. Hanem éppen ennek a Krisztus-hitnek a csodálatos ereje és teljessége.

Mert ahol ez a három együtt van – a Jézus kereszthalálában és feltámadásában megalapozott hit, az élet eljövendő teljességének a reménysége Isten országában és az Isten teremtett világában és a földi életünk konkrét föladataiban munkálkodó, cselekvő szeretet, ez a három –: ott van igazi keresztény élet. És ott él Jézus Krisztus szent gyülekezete, egyháza a jelenvaló földi világban!

Írta, és a Luther-idézeteket német, illetve latin nyelvből fordította:

D. dr. Nagy Gyula

::Nyomtatható változat::