Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Nyugdíjazásom után nem sokkal találkoztam az utcán egyik gyülekezeti tagunkkal. „Erős vár a mi Istenünk!”-kel köszöntöttük egymást, azután beszélgetni kezdtünk.

– Zoli bácsi! Most, hogy nyugdíjba ment, mivel fog foglalkozni? – kérdezte.

– Keresem az Isten lábnyomát! – válaszoltam.

Tekintetéből láttam, hogy nem érti, mire gondolok. Magyarázatul ezt mondtam neki:

– Azt a tényt, hogy Isten van, kicsi korom óta tudom. Tudom azt is, hogy mit cselekedett évezredeken át. Ezt elolvashatom a Bibliában. Engem az érdekel, mit cselekszik Isten most, korunkban közöttünk. Ezt jelenti az, hogy keresem az Isten lábnyomát…

A Kossuth rádió legutóbbi görögkeleti egyházi adásában megszólaltatták egyik legnevesebb színészünket. Hitéről vallott: amióta megtalálta Istent, boldog az élete. Minden alkalmat fölhasznál arra, hogy erről másoknak is beszéljen. Rádiós megnyilatkozásában elmondta, hogy részt vett a forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulója alkalmából tartott ünnepségen. Látta és átélte az emberek egymás elleni indulatának kitörését. Mellette állt egyik barátja, a világhírű szívsebész, aki ugyancsak a keresztény életutat járja. A tragikus helyzet látványa arra indította, hogy erőteljes hangon a Miatyánkot imádkozza. Még nem volt könnygáz a levegőben, amikor észrevette, hogy az egyik rendőrnő szemében könnycsepp jelenik meg… – Mi ez, ha nem az Isten lábnyoma?

Folynak a vizsgálatok, keresik a felelősöket. Nem szabad elfeledkezni arról, hogy Isten is ott járt a téren. Lábnyoma ott is felfedezhetővé lett.

Kedves Testvérem, aki e sorokat olvasod, arra biztatlak: állj be azok sorába, akik keresik az Isten lábnyomát! Akik arra figyelnek, hogy Isten mit cselekszik közöttünk ma; hogy miként mutatja meg szeretetét, hatalmát. Nem leszel egyedül az istenkeresésben. És a Szentlélek megnyitja szemedet a mennyei Atya tetteinek meglátására.

Ferenczy Zoltán

::Nyomtatható változat::