A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

Keveset szerepel a mai híradásokban – és a politikai vitákban is – a ciprusi ENSZ-misszió. Általános iskolás voltam 1974-ben, amikor katonai puccs következtében meghalt III. Makariosz érsek, a sziget államfője, és partra szálltak a török katonák a kisebbség védelmében. E fegyverszünet pillanatában elfoglalt állások jelentik ma is a fennhatóság határát: délen a Ciprusi Köztársaság – amely EU-tag –, északon az Észak-ciprusi Köztársaság, amelyet egyedül Törökország ismer el szuverén államnak.

A helyenként 15 (!), máshol 7500 méter széles – rendkívül sok helyen aláaknázott – területen, a „senki földjén”, mai nevén a „zónában”, a két szemben álló fél között teljesítenek szolgálatot a kék sisakos katonák. Latin-Amerika és Európa sok nemzete képviselteti magát; mi a negyedik legnagyobb létszámú csapat vagyunk. (Voltunk már e szakaszon az osztrákokkal, később a szlovénekkel; most a szlovák és horvát bajtársakkal alkotunk egységet.)

Az ENSZ rendszere szerint a katonák egy évet vannak Cipruson; más itt a szolgálat ritmusa, mint a Balkánon vagy a Közép-Keleten. A félévenkénti látogatások során lehet ismerősökkel találkozni, amíg ez másutt ritkaság. Az éves rendszerből adódóan mindenki a teljes évet – annak minden nehéz és könnyű szakaszát – átéli.

Éjszaka indultam Ferihegyről, és még éjszaka volt, amikor megérkeztem Larnaca repterére, ezért csak az első délelőtt lehetett képet alkotni a vidék sajátságairól. Mediterrán környezetben jártam már, de ennyire délen még nem. Pünkösdkor már túl vannak az aratáson, már csak a kevés öntözött terület zöld, a fű kiégett. A bokrok egy részének színpompája érdekesen áll ellentétben a talaj kopárságával. A tenger valószínűtlenül kék, szebb, mint ahogyan a prospektusok ábrázolják. Akkor 27 Celsius-fok volt a víz hőmérséklete. A párás levegő miatt a látótávolság a víz felett lényegesen rövidebb, mint az Adrián vagy a Keleti-tengeren. A levegő hőmérséklete napközben bőven 40 Celsius-fok felett van árnyékban is, megterhelő fizikai munkát csak reggel lehet végezni, beleértve a sportot is. Sok folyadékra van szükség, legalább négy litert kell inni naponta.

A sziget jelentős átszállóhely ma is – Kis-Ázsia, Észak-Afrika és a Balkán egyformán közel van –, sok a turista, akik sokszor nem is érzékelik a katonák jelenlétét. Bal oldali a közlekedés – ez még az angol gyarmati időkből maradt –; saját rendszámformája van a bérautónak, messziről jelezve a helyismeret hiányát és az eltérő közlekedési kultúrából származó bizonytalanságot. Külön kék ENSZ-rendszámtáblák is vannak, amelyek nem jelentenek törvényen felüli vagy pláne azon kívüli helyzetet, csak respektust mindkét nemzet tagjaitól.

Az élettempó mediterrán, a helybeliekkel kötelező alkudni. A pontosság a szigeten csak elvben ismert, igaz, infarktusos beteg is sokkal kevesebb van arányaiban… Meglepett a figyelmeztetés, hogy az utcán érthetnek magyarul – az elmúlt évtizedekben több százan szereztek diplomát Budapesten, sokan innen házasodtak. Találkoztam néhány olyan fiatallal is, akik az idegenforgalom területén dolgoztak hosszabb-rövidebb ideig. Érdekes pénz van itt használatban, a ciprusi líra, amely Európa legdrágább valutája: majdnem 2 eurót ér! (Csalókák itt az árcédulák alacsony számai…)

Ciprus történelme dióhéjban (az itteni dió ökölnyi termést hoz): már az ókorban civilizált terület volt; a görög városállamok büszkék voltak Aphroditének, a szerelemistennőnek a szülőhelyére, amely ma turistalátványosság. Ezután a rómaiak következtek, tőlük örökölte Bizánc a hatalmat. A keresztes háborúk alatt önálló volt, majd Velence, a törökök és végül az angolok irányították. Minden korszak és uralom rajta hagyta a keze nyomát: a görögök emlegetik, hogy már Pál apostol is prédikált itt; Famagusta óvárosában a keresztes lovagok építette hatalmas gótikus katedrális ma mecset. Pár perc séta innen a vártorony, ahol Shakespeare és Verdi remekműve, az Otelló játszódik – a velencei mór itt volt kormányzó. A turistáktól napközben nem is látszik az épület.

A vallási helyzet a „szokásos”. (Minden európai missziónk az ortodox és az iszlám kultúra találkozásánál, ha úgy tetszik, a vallási és kulturális töréspontjukon zajlik.) Az iszlám itt nem annyira radikális, a török éttermek árulnak alkoholt. Érdekes helyzet magyarként, hogy a felszolgált sör osztrák licencként Törökországban készül; késő középkori két ellenfelünk békésen megfér egymással az üzleti világban. A törökök egy része vidáman állítja: ők Magyarországon másfél századig békefenntartóként voltak jelen.

A görög nyelvű ciprióták túlnyomó része ortodox, bár létezik néhány mini szabadegyházi gyülekezet is, valamint maroniták és örmények is megtalálhatóak. Az ortodox egyházi élet centrumai a kolostorok, amelyek azonban a nacionalizmus fellegvárai is.

Tartottam néhány csoportos tájékoztatót, és bemutattam a szolgálatról készült képeket. Több katona most kapott először Bibliát, és volt jó néhány éjszakába nyúló beszélgetésem is. Természetesen más légköre van a „nagy” tábornak, ahol egy szakasz lakik, mint egy őrhelynek, ahol csak néhány ember él állandóan. Itt keresztelésre nem került sor; néhány fővel megbeszéltük az itthoni keresztelés lehetőségét.

Pünkösd ünnepén Famagustában a tábor fatemplomában ünnepi istentisztelet volt úrvacsorával. Itthon az idő múlását a gyertyák rövidülésén látjuk; Cipruson a benti hőmérő szerint 52 Celsius-fok volt az épületben, a ventilátor többször elfújta a gyertyákat, amelyek a melegben saját súlyuk alatt hajlottak meg…

A repülő hajnal előtt indult, a tenger feletti napkelte mély benyomást tett rám, a látvány és a színek felértek egy képmeditációval.

::Nyomtatható változat::