Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2006
- 47
- Történelmi portrék és ’56 képei
Kultúrkörök
Hozzászólás a cikkhez
Történelmi portrék és ’56 képei
„Abban az idõben, mikor a magyar angyalok betöltötték a Jelenések könyvét: megverték a Sátánt a Dunavölgyben. 1956. nov. 22.”
Fõvárosunk kedves, kétszintes kis „mûvészcsarnoka” ismét újszerû kiállítással várja látogatóit az Erdély Mûvészetéért Alapítvány támogatásával. Hogyan is látták Székelyföld mûvészei ’56 dicsõségét, tragédiáját? Mit éreztek, hogyan tudták önmagukban feldolgozni a látott vagy csak hallott eseményeket? Nagyon elgondolkoztató választ adott a kérdésre Zsögödi Nagy Imre festõmûvész, grafikus.
Tudjuk, hogy az erdélyi mûvészek mennyire aggódva figyeltek a forradalom minden mozzanatára, sokan közülük pedig – éppen Budapesten tartózkodván – részesei is lettek. Esetleg a rövid családi vagy baráti látogatás a váratlan körülmények miatt hosszú hetekre nyúlt. Ez történt Zsögödi Nagy Imrével is, aki igen gyakran találkozott kedves íróbarátaival. Az együttlétek, a beszélgetések, a forradalom új színt hoztak mûvészi munkájába. Portrékat készített barátairól az események hatása alatt, és megkérte õket arra, hogy saját kezûleg írják arcképeik alá gondolataikat. (A mottóul választott biblikus szöveget például Sinka István írta portréja alá.) A mûvész több festményt, rajzot is készített róla, jó barátjának tartotta. Nagyon közel állt szívéhez a költõvé lett juhászbojtár.
Tamási Áron is „biblikus” szöveget írt arcképéhez: „Isten angyalai, segítsetek abban, hogy az újabb ezer év e véres küszöbén a magyar nemzet érdemei szerint léphessen át. 1956. IX. 19. Tamási Áron.”
Hasonló magvas gondolatokról árulkodik, vagy inkább útmutatóul szolgál a többi író, költõ néhány rövid, de értékálló mondata is: Németh László, Féja Géza, Domokos Pál Péter, Illyés Gyula aláírása. Páll Lajos fohásza így hangzik: „Keserû füstszaggal, / Mérges kikiriccsel / Magadtól ne hints el, / Szerelmes Istenem.”
Természetesen Zsögödi Nagy Imre is megörökítette a napi harcok szomorú történéseit, mint a többi kiállító mûvész: Abodi Nagy Béla, Balázs Imre, Balogh Zoltán, Benczédi Sándor, Kazinczy János, Kós Károly, Kusztos Endre, Nagy Éva, Nagy Pál, Paulovics László, Péterfy László, Simon Endre, Szécsi András, Timován Ari Vid, Török Pál…
Erdélyi, székelyföldi festõk, grafikusok forradalom alatt Pesten töltött napjainak emléke. Egy korszak, több korosztály fájdalmas sikolya. Mindezt csodálatos, hittel teli, biztató keretbe foglalta a kiállítást megnyitó Wittner Mária szabadságharcos, akinek a fehér falak néma képei az átélt valóságot jelentik.
Schelken Pálma
::Nyomtatható változat::
|