Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

„Abban az időben, mikor a magyar angyalok betöltötték a Jelenések könyvét: megverték a Sátánt a Dunavölgyben. 1956. nov. 22.”

Fővárosunk kedves, kétszintes kis „művészcsarnoka” ismét újszerű kiállítással várja látogatóit az Erdély Művészetéért Alapítvány támogatásával. Hogyan is látták Székelyföld művészei ’56 dicsőségét, tragédiáját? Mit éreztek, hogyan tudták önmagukban feldolgozni a látott vagy csak hallott eseményeket? Nagyon elgondolkoztató választ adott a kérdésre Zsögödi Nagy Imre festőművész, grafikus.

Tudjuk, hogy az erdélyi művészek mennyire aggódva figyeltek a forradalom minden mozzanatára, sokan közülük pedig – éppen Budapesten tartózkodván – részesei is lettek. Esetleg a rövid családi vagy baráti látogatás a váratlan körülmények miatt hosszú hetekre nyúlt. Ez történt Zsögödi Nagy Imrével is, aki igen gyakran találkozott kedves íróbarátaival. Az együttlétek, a beszélgetések, a forradalom új színt hoztak művészi munkájába. Portrékat készített barátairól az események hatása alatt, és megkérte őket arra, hogy saját kezűleg írják arcképeik alá gondolataikat. (A mottóul választott biblikus szöveget például Sinka István írta portréja alá.) A művész több festményt, rajzot is készített róla, jó barátjának tartotta. Nagyon közel állt szívéhez a költővé lett juhászbojtár.

Tamási Áron is „biblikus” szöveget írt arcképéhez: „Isten angyalai, segítsetek abban, hogy az újabb ezer év e véres küszöbén a magyar nemzet érdemei szerint léphessen át. 1956. IX. 19. Tamási Áron.”

Hasonló magvas gondolatokról árulkodik, vagy inkább útmutatóul szolgál a többi író, költő néhány rövid, de értékálló mondata is: Németh László, Féja Géza, Domokos Pál Péter, Illyés Gyula aláírása. Páll Lajos fohásza így hangzik: „Keserű füstszaggal, / Mérges kikiriccsel / Magadtól ne hints el, / Szerelmes Istenem.”

Természetesen Zsögödi Nagy Imre is megörökítette a napi harcok szomorú történéseit, mint a többi kiállító művész: Abodi Nagy Béla, Balázs Imre, Balogh Zoltán, Benczédi Sándor, Kazinczy János, Kós Károly, Kusztos Endre, Nagy Éva, Nagy Pál, Paulovics László, Péterfy László, Simon Endre, Szécsi András, Timován Ari Vid, Török Pál…

Erdélyi, székelyföldi festők, grafikusok forradalom alatt Pesten töltött napjainak emléke. Egy korszak, több korosztály fájdalmas sikolya. Mindezt csodálatos, hittel teli, biztató keretbe foglalta a kiállítást megnyitó Wittner Mária szabadságharcos, akinek a fehér falak néma képei az átélt valóságot jelentik.

Schelken Pálma

::Nyomtatható változat::