Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélőszéke elé. (2Kor 5,10)

Szentháromság ünnepe után az utolsó előtti héten az Útmutató reggeli s heti igéi az eljövendő Úrra, reménységünk egyedüli forrására irányítják tekintetünket: „Az Úr dicsősége megjelenik, és meglátják mindenek!” (Ézs 40,5; LK) A Szentírás három ítéletről tanít; mindegyik elénk kerül e héten, mégpedig időrendben. Heti igénk szerint Krisztus ítélőszéke elé állnak a hívők az elragadtatásuk után, „hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, aszerint, amit e testben cselekedett: akár jót, akár gonoszat” (2Kor 5,10b). Isten számára nem közömbösek tetteink, de „az igaz ember pedig hitből fog élni” (Róm 1,17)! Mi a christianusok reményének alapja? „…teljes bizonyossággal reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor kaptok.” (1Pt 1,13) A második ítélet a nemzetek, pogányok felett e földön Krisztus ezeréves uralkodása kezdetén lesz, amikor „az Emberfia eljön az ő dicsőségében…(…) Összegyűjtenek eléje minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól…” (Mt 25,31–32) A király azonosítja magát éhes, szomjas, hontalan, ruhátlan, beteg és fogságban lévő legkisebb zsidó testvéreivel. Az ítélet alapja itt is a megtett vagy elmulasztott egyetlen (!) irgalmas tett. „Jól vigyázz hát, hogy el ne menj az Isten mellett. Minden rád szoruló szegényben ő közelít hozzád” – írja Luther. Isten gyermekeinek reménysége a testük megváltása, „mert üdvösségünk reménységre szól” (Róm 8,24)! Aki házát kősziklára, életét Krisztusra építi, az cselekszi a mennyei Atya akaratát; akik csak a szájukkal tértek meg, de nem hisznek Jézusban, azoknak ő már most kijelenti: „Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!” (Mt 7,23) De mi ragaszkodjunk a reménység hitvallásához, mert a hitehagyás szándékos vétkezés; az ítéletkor „tűz lángja fogja megemészteni az ellenszegülőket” (Zsid 10,27)! Azért adatott e bűnbánati és imanap is, hogy örök sorsunk ne legyen hasonló a terméketlen fügefáéhoz – „Vágd ki, miért foglalja a földet hiába?” (Lk 13,7) Addig térjünk meg Jézushoz, amíg tart a kegyelem ideje! Pál erről a második ítéletről így tanít: a nagy nyomorúság végén „az Úr Jézus megjelenik a mennyből hatalmának angyalaival, tűz lángjában” az elragadtatott hívőkkel, szentjei között. Visszatér a földre, hogy felállítsa ezeréves királyságát, és megítélje ellenségeit (vö. Dán 7,13–14). Addig is úgy éljünk, „hogy megdicsőüljön a mi Urunk Jézus Krisztus neve” (2Thessz 1,7–8.12) bennünk! Kihallgatásakor ő a főpapnak is ezt idézte: „…mostantól fogva meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőin.” (Mt 26,64) Hisszük-e, hogy Jézus az Isten Fia? Ő ül majd a nagy fehér trónuson is a harmadik, egyben az utolsó ítéletkor; amikor a sátán s minden feltámadt, hitetlen halott a cselekedetei szerint ítéltetik meg, és „ha valakit nem találtak beírva az élet könyvébe, azt a tűz tavába vetették” (Jel 20,15). Kérjük ezt: „Ó, Jézus…/ Írd élet könyvébe nevem, / Vígy teljességre, ámen.” (EÉ 502,5)

Garai András

::Nyomtatható változat::