Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Kiskőrös főterén járva a Petőfi-szülőház és -emlékmúzeum előtt sűrűsödnek a lehulló falevelek a járdán, de aki a csöpögő eső és a zúgó őszi szél elől belép a múzeum kisgalériájába, egyszer csak templomok lélekemelő csendjében találja magát, és szakrális tereket rejtő épületek kisugárzó erőterét érezheti maga körül. A Petőfi-emlékmúzeum országos és nemzetközi hírű alkotókat is Kiskőrösre vonz, akik örömmel mutatják be munkásságukat a lutheránus költő szülőháza mellett. Schéner Mihály Kossuth- és Munkácsy-díjas evangélikus festőművész elgondolása és kérése egybeesett a múzeum vezetőségének elképzelésével, miszerint a művész Templomok című kiállítását Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke nyissa meg.

Az állandó és időszaki kiállításai szervezésében mindig művészi hitelességre és színvonalra törekvő kiskőrösi múzeum idei novemberi tárlatára a nyolcvannegyedik évében járó Schéner Mihály életművének egy sajátos szegmenséből állítottak össze kollekciót: a mester templomokat ábrázoló képeiből válogattak Szepes Hédi művészettörténész rendezésében. A november 3-i megnyitón köszöntőt mondott Lasztovicza László, Kiskőrös alpolgármestere.

„A kultikus helyek avatják a tájat az ember kultúrkincsévé” – idézte Schéner Mihály szavait megnyitóbeszéde elején Gáncs Péter püspök. A kultikus helyek életünkben játszott szerepe kapcsán visszautalt Nóé történetére, aki a pusztulás földjére lépve hálaoltárt épített Istennek. Hasonlóképpen cselekedtek az őt követő ősatyák is, akik az isteni cselekvésre adott válaszképpen hitük kifejezését és megélését segítő szent helyeket, szakrális tereket kerítettek el az emberi élettéren belül. Az ember eme „kultikus térhasználata” nyomán emelkedtek fel történelmünk során azok a templomok, amelyek mai településeink szívét képezik – nemcsak földrajzilag, hanem esztétikailag és (a földet az éggel vertikálisan összekötő értelemben) spirituálisan is. A templomokat funkciójuk avatja kultikus helyekké, esztétikai és spirituális dimenziójuk révén válnak értékőrző és -teremtő kultúrkincsekké.

Bár szemünk ott szeret tanyázni, ahol a szépség van, a lélek romlásának újkori évtizedeiben felépültek templom nélküli, lélektelen városok. Templomok helyett épülnek felhőkarcolók, modern Bábelek, melyeket tán csodálunk, ámde nem szeretünk. A kultusz is helyettesíthető, ha megváltozik a hódolat tárgya: a shopping centerekben, a fogyasztás profán szentélyeiben az ember már csak lefelé néz, az anyag különböző formáit csodálja – s lassan elfeledkezik a lélek csendjéről, a szív békéjéről és az áldásról, amely metaforikus értelemben abból az irányból jön, ahová a templomok tornyai mutatnak.

„Ki tilthatja az áldást?” – tette fel a kérdést Juhász Ferenc költő szavaival Gáncs Péter. A nemzeti himnuszában is áldásra szomjazó nép számára Schéner Mihály segít újra meglátni a lélek és az imádság házát, a találkozás, a közösség szentélyét, az ember és ember, az ember és Isten közötti kommunikáció központját, a szakrális helyet, mely a béke és az áldás örök forrására mutat.

Schéner ezerarcú művészete létszimbólummá nemesíti a megragadott tartalmat; képein legtöbbször egyszerre hullámzik át az emberi természet szent és démoni oldala, bukott embervoltunk eredendő kettőssége.

Ezen a tárlaton csak a szentség pólusának kifejezéseit láthatják az érdeklődők: a szeretet, a felfelé figyelés, a lélek jóságának szimbólumait. A galériában sűrűn emelkednek a „mutatóujjak”: a medgyesegyházi templom ugyanúgy felismerhető, mint a Notre-Dame – az alkotói módszer mégsem realista, ugyanakkor nem is absztrakt. A festmények megmunkálása szinte centiméternyi közelségbe vonzza a tekintetet: a kidolgozás egyszerre tűnik gondosan mívesnek és rusztikusan elnagyoltnak. A képek mintha nem is tükröznének és ábrázolnának, hanem a templomokban valami mást láttatnának velünk, ami azonban mégsem elvont. A művész saját maga által „expresszív-szürrealistának” nevezett munkáin mintha templomokkal kifejezett ősképeket látnánk, amelyek egyszerre keltenek egyedien modern és hagyományosan ősi benyomást.

Schéner Mihály In nomine Patris című írásában így vall templomokat ábrázoló képeiről: „Nem szűntem meg megragadni a lehetőséget, hogy arányosat tegyek, olyat, ami az emberi mértéknek megfelel, és az Istennek is tetszik. Valamit meglestünk az ő mérhetetlen rendjéből és arányaiból, valami nagyon kicsit, de ez is elég ahhoz, hogy otthont találjunk magunknak a nagyvilágban. Ha ujjaim csillagsugaraival valami örömet tudtam magamnak és nektek adni, akkor az ég felé mutattam, hogy találkozzam az égbolt csillagmilliárdjaival, az egyetemességgel, s egyben vezérlő csillagot kerestem, ami utat mutat nekem.”

Schéner Mihály Templomok című tárlata december 1-jéig tekinthető meg hétfő kivételével 9-től 17 óráig. Az emlékmúzeum címe: 6200 Kiskőrös, Petőfi tér 5. (A kiállítás képeiről készült fotók megtekinthetők a Déli Egyházkerület honlapján, a Déli Harangszón: http://del.lutheran.hu.)

Petri Gábor

::Nyomtatható változat::