Gyermekvár

Hozzászólás a cikkhez

Mostani sorozatunk utolsó részéhez érkeztünk. Pannival és Zsoltival együtt lapozhattátok fel nagypapájuk gyermekkori füzetét, amelyet még neki készített annak idején az ő evangélikus lelkész nagypapája. Ha még nem küldtétek el a helyes megfejtéseket, akkor most – összegyűjtve őket – utólag is megtehetitek. Jutalmul egy olyan bibliai társasjátékot kaptok, amely ezekhez a történetekhez illik. Címünk: Evangélikus Élet szerkesztősége, 1085 Budapest, Üllői út 24. A borítékra írjátok rá: Gyermekvár.

– Milyen kár, hogy az utolsó lap következik ebben a füzetben! – sóhajtott Panni. – Olyan érdekes történeteket meséltél, nagyapa.

– Most következik az egyik kedvenc bibliai történetem a megbocsátásról. Tudjátok, kis unokáim, nem könnyű azt mondani, hogy nem haragszom rád, megbocsátottam. A példázatbeli apának mégis sikerült. Elmesélem nektek a történetet!

Ennek az apának volt két fia. A kisebbik fiú egy nap odaállt elé, és elkérte a vagyon rá eső részét. Unta ugyanis, hogy mindig otthon legyen, és dolgozzon. Világot akart látni. Apja szó nélkül, bár szomorú szívvel odaadta neki a hatalmas összeget.

A fiú jókedvűen útnak indult. Kalandja során a legdrágább fogadókban szállt meg, mulatságokon szórta a pénzét. Sok ember csapódott hozzá, akik a barátainak mondták magukat.

Egy nap arra ébredt a fiú, hogy elfogyott a pénze. A „barátok” nem is álltak többé szóba vele. Ő pedig, hogy ne haljon éhen, beállt egy gazdához disznópásztornak. Annyira éhes volt, hogy a moslékból is evett volna, de a gazda ezt sem engedte meg neki.

Ekkor a fiú úgy döntött, hogy hazatér apjához, bocsánatot kér tőle, és megkéri őt, hogy hadd dolgozzon nála mint a bérese. Hiszen fiának már ő sem nevezné magát, mert nem érdemli meg, hogy az apja ezek után visszafogadja őt.

Ám amikor hazaért, apja örömében azt sem tudta, mivel kedvezzen neki. Megbocsátotta neki teljes szívéből, hogy ilyen tékozló módon élt, elherdálta a sok pénzt, és szégyent hozott rá is. Örökre elzavarhatta volna a háztól, ő mégis megbocsátott neki, és lakomát rendezett örömében.

::Nyomtatható változat::