Keresztény szemmel

Hozzászólás a cikkhez

Már csak egy rövid évtized választ el bennünket a lutheri reformáció megindulásának ötszázadik évfordulójától. Hittudományi egyetemünk egyháztörténeti tanszéke, a gyűjteményeinkben dolgozók, a művelődéssel, néprajzzal és hazai egyházunk múltjával foglalkozó történészeink egy kis csoportja szükségesnek érzik, hogy felmérjék őseink gazdag örökségét, és konkrét terveket is készítsenek elő e történelmi jubileum méltó megünneplésére.

Elődeink nemzedéke, közöttük a Luther Társaság is így tett egy évszázaddal ezelőtt: „a reformáció négyszázados fordulójának örömünnepére és emlékezetére” már 1904-ben elkezdte és – a világháború kitörése miatt – 1914-ben befejezte Luther Márton műveinek hat kötetre terjedő kiadását.

Mai nemzedékünk az embert próbáló 20. század terheivel a vállán egyszerre tekint vissza a távoli és a közelmúltra – és előre, a jövő feladataira. Jómagam kerek három évtizeden át, 1969–1999 között voltam felelős evangélikus múltunk megismertetéséért és értékeléséért. E cél érdekében hívtam életre múzeumunk egyháztörténeti gyűjteményét is.

Teológiai akadémiánkon egy lelkes gyülekezetilelkész-gárda jött össze hosszú éveken át, hogy először az Üllői úti, majd a zuglói tantermünkben dolgozzon. Az így megalakult Egyháztörténeti Szakcsoport az egyházi vezetőség által akkoriban kiírt pályázatra is benyújtott egy „Egyház és haza” jeligés, kétszáz oldalas pályamunkát egyházunk 1945-től 1970-ig terjedő negyed évszázadáról. (A bírálóbizottság óvatosságból letétbe helyezte a munkát az egyház székházában.) A részben már elhunyt, de többségükben még ma is élő szerzők a kádári korszak feszültségeit és korlátozásait kényszerűen figyelembe véve, még mai szemmel is egyházhoz méltó igazságérzettel és objektivitással igyekeztek feltárni a második világháborút követő két és fél évtized egyházi és társadalmi történéseit.

Az akkori szakcsoport mintegy húsz-huszonöt tagja örömmel vállalta, hogy gyülekezeti munkája mellett – többnyire távol a könyvtáraktól – fokozatosan elkészíti egyházi folyóirataink egyháztörténeti vonatkozású cikkeinek a bibliográfiáját. Akkoriban még ismeretlen volt a számítógép és az internet: voltak, akik kézzel, mások hagyományos vagy elektromos írógéppel írták cédulákra a cikkek és tanulmányok pontos adatait. A gyűjtemény ma is megtalálható (és feldolgozandó) egyetemünk tanszéki szekrényeinek mélyén…

Az az igény is jelentkezett akkoriban, hogy állítsuk össze egyházmegyénként a gyülekezetek lelkészeinek, kántortanítóinak és felügyelőinek a listáját. Ez az anyag is nagyobbára elkészült a kilencvenes évek közepéig, s ez a kezdeményezés nőtt hatalmas fává a sajnos korán elhunyt idősb Magassy Sándornak az Onomasztikon nevű átfogó történeti lelkésznévtáraként. Ennek a rendkívül értékes anyagnak a számítógépes feldolgozása most van folyamatban.

A történelmi évforduló közeledtével óránkat ébresztőre kell állítanunk. Ennek érdekében hívjuk össze az ügyért felelősöket és remélhetően önként is jelentkezőket január 17-ére, szerdára a hittudományi egyetem zuglói épületébe. Terveink szerint a lelkészfiak délelőtt megemlékeznek „in memoriam” idősb Bencze Imréről és idősb Magassy Sándorról, de lerójuk hálánkat az egykori munkatársak (Hulej Alfréd, Kovács Géza, Sólyom Károly, Németh Tibor, Hernád Tibor) emléke előtt is, tudván, hogy munkájuk nem volt hiábavaló az Úrban. Délután 14–17 óra között azonban a legfontosabbra: a jövőre irányítjuk tekintetünket. Veres Emese-Gyöngyvér a 2002-ben megalakult Vallási Néprajzi Munkacsoport eddig megjelent köteteit, illetve terveit ismerteti. Dr. Hubert Gabriella, a Gyűjteményi Tanács elnöke a testület feladatairól vállalt ismertető előadást. Múzeumunk igazgatója és művészettörténész doktorandusza, Harmati Béla László a tavaly megalakult Evangélikus Országos Gyűjtemények (Könyvtár, Levéltár és Múzeum) ökumenikus összefogásának terveiről ad ismertetést, végül pedig a hittudományi egyetem rektora, dr. Csepregi Zoltán tekint előre, a reformáció fél évezredes évfordulójának hazai előkészítésére.

Krisztus Urunk egykori megállapítása ma is megszívlelendő: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés.” Hívjuk és várjuk tehát mindazokat, akik szívesen csatlakoznának mozgalmunkhoz és az egyház iránti szeretet örömével vennének részt múltunk gazdag örökségének további együttes ápolásában.

Dr. Fabiny Tibor (id.)

::Nyomtatható változat::