A vasárnap igéje

VÍZKERESZT ÜNNEPE UTÁN 2. VASÁRNAP – Jn 2,1–11

Hozzászólás a cikkhez

Részletek Luther Mártonnak az 1532 és 1535 közötti időből származó igehirdetéséből, mely először 1544-ben, a reformátor előszavával ellátott gyűjteményben jelent meg

Krisztus Urunknak ez az első csodája a földön. János szerint dicsőségét mutatta meg vele. Azt akarta, hogy tanítványai felismerjék: csak Isten Fia, a megígért Messiás lehet, aki ilyen csodákat tesz. Ezért vitt véghez olyasmit, amire kívüle senki sem képes, hiszen a dolgok mibenlétét földi ember nem változtathatja meg. Vizet nem tehet borrá senki. Erre egyedül Isten képes, mert uralma mindenre kiterjed. (…)

Ez a csoda mindenekelőtt abban segít, hogy a drága Krisztust olyan Urunkként ismerjük meg, akihez teljes bizalommal fordulhatunk, amikor beköszönt a nélkülözés és a szükség ideje. Ne kételkedjünk! Kegyelmét tőlünk sem fogja megvonni. Bizonyosan megsegít, amikor eljön az ideje. Ez a mai evangélium legfőbb üzenete. (…)

Ezt a csodát mégis különlegessé teszi, hogy az Úr egy menyegzőn vitte véghez. Így jelezte, hogy a házasságot fontos és kiváló dolognak tartja. (…) Mert mindig lesznek, akik (…) azt gondolják, hogy a (…) magányban jobb dolguk lesz, mintha házasságban élnének. Így elkerülhetik a szüntelen vesződést az asszonnyal, a gyerekekkel… Igaz, a házasélet joggal mondható keserves életnek is, hiszen sok baj és fáradság jár vele. De ne csak ezeket vegyük észre, hanem mindenekelőtt Isten igéjére figyeljünk! Az Írás arról tanúskodik, hogy a házasságot Isten teremtette, szerezte, sőt meg is áldotta. (…) Hiszen ahol menyegzőt tartanak, ott nemcsak házastárs van, de kell lennie apának, anyának is. Ott (…) vannak a házhoz tartozó barmok, vannak szántóföldek, vannak megélhetést nyújtó mesterségek, és adva vannak a kenyérkereset egyéb forrásai is. Az Úr ezzel kinyilvánítja, hogy a megszentelt életet családi keretek között kell élni. Azokat mondja boldognak, akik az életnek ezt a rendjét tisztelik és nagyra becsülik, miként ő maga is kifejezte, mennyire tiszteli. (…)

Jézus Krisztus a menyegzőn való megjelenésével nemcsak megtiszteli a család intézményét, hanem fennmaradásához is segítséget nyújt, és megtartójaként lép fel. Erre a tanításra egykor nagy szükség volt az eretnekekkel (…) szemben. Ma is szükségünk van rá az olyan pártütő szakadár lelkek ellen (…), akik rendre így beszélnek: „Nem ér semmit a család! Sokféle baj leselkedik a családosokra! (…) Egyszer a feleség, máskor a gyerek okoz gondot. Aztán meg a szomszéd lesz a baj forrása. Aki házasságban él, annak egy perc nyugalma sincs! Az ilyen életből én nem kérek!” (…) Hogy ez a szellem többé ne kísértsen, jegyezzük meg jól, ami a mai evangéliumban világosan áll előttünk: az Úr Krisztus nem azért jelent meg a menyegzőn, hogy a menyasszonyt és a vőlegényt elválassza, hanem megengedte, hogy együtt maradjanak, sőt segítségükre sietett, hogy minél fényesebb lakodalmat ülhessenek. Ezzel megmutatta, hogy mindannyiszor neki tetsző jószolgálatot végzünk, amikor a felebarátunk családi életét veszélyeztető baj elhárításában segítünk. (…)

Ha pedig te szenvedsz szükséget, akkor se ess kétségbe. Csak arra ügyelj, hogy ne légy istentelen, hanem Krisztussal közösségben élj. Akkor ő megáld, és gondoskodik mindennapi kenyeredről. „Borrá változtatva a vizet” megadja végül azt is, aminek hiánya miatt bánkódtál. A tapasztalat is ezt tanúsítja. Ha férj és feleség keresztényi egyetértésben él, Istenünk bőségesen eltartja őket munkájukból. (…)

És bizton állítom azt is, hogyha egy istenfélő mesterember asztalára hirtelen annyi pénzt zúdítanál, amennyit egész évi serény munkával sem tud megkeresni, ő akkor sem ettől remélné megélhetését, hanem Isten áldásától, ami nem ilyen látványosan árad, hanem csöndben, szinte észrevétlenül csordogál. Mert ma is csak egy krajcárt kapunk, és holnap ismét csak egyet. Végül mégis megtelik a házunk az Isten áldásaként nyert javakkal. A mi drága Krisztus Urunk így „változtatja borrá a vizet” ma is, a te házadban éppúgy, mint az enyémben is. Ez azt jelenti, hogy az ő jóvoltából egy karéj kenyérből tízen lakunk jól, a kabátunkat pedig háromszor annyi idő alatt nyűjük el, mint mások. (…)

Az evangélista kiemeli, hogy a kánai menyegzőn Jézus anyja is jelen van. Talán ő a nyoszolyóasszony. Különben nem tekintené szívügyének, hogy fogytán a bor, és nem viselkedne úgy, mint akit ez közelről érint. Úgy tűnik, olyan menyegző ez, amelyen kenyér és bor szűkében vannak. (…)

A házasságban élőknek a kenyérnek és az élet egyéb szükségleteinek előteremtéséért rendkívül sokat kell vesződniük, és sok kellemetlenséget kell elviselniük. De ha Krisztust meghívjuk a menyegzőnkre, más szóval, ha istenfélelemben éljük házaséletünket, és hittel kérjük az ő segítségét, akkor nem maradhat el az áldás és a jó előmenetel. (…) A kánai menyegzőn már bebizonyította, hogy szívesen és szeretettel akar segítségünkre lenni. Ezt tanuljátok meg a mai evangéliumból, és kérjétek Isten kegyelmét, hogy keresztény indulattal meg is tudjátok tartani, és megnyugvást találjatok hivatásotokban.

::Nyomtatható változat::