Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

A törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által jelent meg. (Jn 1,17)

Vízkereszt ünnepe után a második héten az Útmutató reggeli és heti igéi az Ó- és Újszövetség két kulcsszaváról tanítanak. Luther szótára tökéletesen összefoglalja, amit egy evangélikus kereszténynek erről ma is tudnia kell: „Törvény és evangélium: Isten ugyanazon igéjének két különböző alakja. A törvény tilt, parancsol, fenyeget, s célja nem az, hogy betöltsük – hogyan is tudnánk –, hanem hogy erőtlenségünkről meggyőzzön, s odakergessen a kegyelemhez. Az így összetört embert az evangélium, az Isten bűnbocsátó kegyelméről szóló örömhír vigasztalja meg. Az ilyen ember számára azután a törvény új értelmet nyer: most már Isten iránti hálából és engedelmességből igyekszik azt betölteni. Nem azért, hogy így érdemet szerezzen, hanem hogy kegyelmes Atyját dicsőítse.” Isten akarata Urunkban lett nyilvánvalóvá: „Jézus Krisztus a láthatatlan Isten képe: minden őáltala és őérte teremtetett, és őbenne áll fenn minden.” (Kol 1,15–17; LK) A kánai menyegzőn a borrá változtatott víz az örömteli örök életre és a Lélekre utal, melyet Jézus ad az övéinek: „…így jelentette ki dicsőségét, és tanítványai hittek benne” (Jn 2,11) – e jellel példát adott: „A szentekkel vállaljatok közösséget szükségeikben, gyakoroljátok a vendégszeretetet.” A képmutatás nélküli szeretet ezt (is) jelenti: „Örüljetek az örülőkkel…” (Róm 12,13.15) Mózes az Úristen törvényének megtartására inti népét: „Kijelentette nektek szövetségét, amikor megparancsolta, hogy tartsátok meg a tíz igét, és felírta azokat két kőtáblára.” (5Móz 4,13) Jézus a szombatnapi kalásztépéskor a törvényt eredeti célja szerint értelmezte: „A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért; tehát az Emberfia ura a szombatnak is.” (Mk 2,27.28) Urunk így tanított a törvény érvényességéről: „A törvényt és a prófétákat Jánosig hirdették, azóta az Isten országának örömhírét hirdetik…” (Lk 16,16) De a pogányokból lett keresztényeknek be kell-e tartaniuk Mózesnek a körülmetélésre vonatkozó törvényét (is)? Az apostoli gyűlés határozata ez: „Mert a Szentlélek jónak látta, és vele együtt mi is úgy láttuk jónak, hogy ne tegyünk több terhet rátok annál, ami föltétlenül szükséges: hogy tartózkodjatok a bálványáldozati hústól, a vértől, a megfulladt állattól és a paráznaságtól. Ha ezektől őrizkedtek, jól teszitek. Legyetek egészségben!” (ApCsel 15,28–29) Jézus halálának az idejét egyedül az Atya határozza meg; ezért titokban ment fel a jeruzsálemi lombsátorünnepre. Ellentétes vélemények voltak s vannak ma is róla: „…a testvérei sem hittek benne.” „…némelyek azt mondták róla, hogy jó, mások viszont ezt mondták: »Nem az, sőt félrevezeti a népet.«” (Jn 7,5.12) – De mi kinek mondjuk őt?! Halála előtt az Isten embere áldásként ezt mondta: „A Sínairól jött az Úr… (…) Mennyire szereti népét!” „Mózes törvényt adott nekünk (…) örökségül.” (5Móz 33,2.3.4) „Mit a törvény rendelt nekünk, / Nem tudtuk betölteni… (…) / De Isten…” (EÉ 320,2.3)

Garai András

::Nyomtatható változat::