A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

A római szerződés aláírásának ötvenedik évfordulójához közeledvén, 2006. december 12–13-án az Európai Egyházak Konferenciája Egyház és Társadalom Bizottságának meghívására egyházi vezetők találkoztak Brüsszelben Európa huszonnyolc országának ötven egyházából. A Magyarországi Református Egyházat dr. Bölcskei Gusztáv püspök, a Magyarországi Evangélikus Egyházat dr. Fabiny Tamás püspök képviselte, e sorok írója pedig mint a nevezett szervezőbizottság tagja vett részt a tanácskozáson.

Európa egyházai jelenleg a 3.európai ökumenikus nagygyűlésre készülnek, amelyre – mint köztudott – az erdélyi Nagyszebenben kerül sor 2007 szeptemberében. E nagygyűlésen az Európa szinte minden országából érkező résztvevők azt fogják tanulmányozni, hogy mit jelent ma egyháznak lenni Európában. A decemberi konferencia résztvevői az előkészület folyamatában nyílt levéllel fordultak az európai politikusokhoz, amelyben többek között ezt írják: „Hisszük, hogy a hit Jézus Krisztus által az Isten iránti bizalmat a mindennapi valóság aktív tényezőjévé teszi. A kereszténység lelki öröksége inspiráció, gazdagító és erőt adó forrás Európa számára. A vallás a közélet élő és építő tényezője.”

Az európai egyházi vezetők három fő pontban fejtették ki aggodalmaikat és reményeiket Európa jövőjével kapcsolatban. A levelet az alábbiakban kivonatosan ismertetjük.

[…] Az Európa Tanács és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet az emberi jogokra, a vallásszabadságra, a demokráciára és a törvények uralmára épülő Európa létrehozására törekszik. A megbékélés és a szolidaritás voltak az alapkövei annak, ami ma az Európai Unió.

Az alapvető értékeket életben kell tartani, és át kell vinni a gyakorlatba mint a politika alakításának irányelveit. Ma Európában a legtöbb nép szabadságot és alapvető emberi jogokat élvez, és nincs kitéve háborúnak, erőszakos konfliktusoknak. Európa megosztott múltjának negatív következményei azonban még mindig nyilvánvalóak, és ha le akarjuk győzni őket, akkor tudatában kell lennünk az eredeti értékeknek. Az európai intézményeknek és tagállamoknak nagy szerepük van abban, hogy ezek az értékek fennmaradjanak.

Miközben Európa egyes részei a teljesebb egység felé haladnak, a különbözőség a földrész identitásának jellemző vonása marad. A kultúráknak, hagyományoknak és vallási identitásoknak ezt a különbözőségét tiszteletben kell tartani. […]

a) Béke és megbékélés. Az európai integráció még mindig főszerepet játszik az EU-tagállamok közötti béke és megbékélés biztosításában. Az EU-nak a hidegháború befejezését követő terjeszkedése reményt nyújt arra, hogy háború és erőszakos konfliktus valamennyi európai ország között egyaránt elképzelhetetlen lesz. Az EU egyre növekvő szerepet játszik a konfliktusok megelőzésében és megoldásában. Azt akarjuk, hogy katonai kapacitásának legutóbbi fokozását egyensúlyozza azzal, hogy erősíti a nem katonai kezdeményezéseket, például egy európai békeintézet létrehozásával. […]

b) Európai integráció. Az európai integráció arra hívja a nemzeteket, hogy kapcsolatokat fejlesszenek ki egymással, és nem csak politikai és gazdasági dimenzióban. Az elmélyülő kapcsolatok és a földrajzi terjeszkedés elválaszthatatlanok. Ezért üdvözöljük, hogy Bulgária és Románia csatlakozott az EU-hoz 2007 januárjában. […]

Minthogy Európában különböző kultúrákban és hagyományokban élő népek kerülnek közelebb egymáshoz, hangsúlyozni akarjuk az interkulturális és vallásközi párbeszédek fontosságát. Európa sok nemzethez, kultúrához és valláshoz tartozó népek hazája. Földrészünk továbbá menedék a bevándorlók, menekültek és menedéket keresők számára. Alá kell húzni az üldöztetéssel, erőszakos konfliktusokkal és igazságtalansággal szembesülő személyek védelmének fontosságát. […]

c) Európa és a globalizáció. Európa gazdagsága szöges ellentétben áll a világ sok részén élő népek szegénységével. Az EU és a többi európai állam felelőssége, hogy dolgozzanak egy kiegyensúlyozott világgazdaság kialakításán, igazságos kereskedelmi viszonyokkal, jogos, méltányos bevándorlási politikával és a gazdasági kizsákmányolás megszüntetésével. […]

Szólni kell a gazdagság egyenlőtlen elosztásáról Európán belül is. Európa gazdagsága ellentétben áll az európai munkanélküliséggel, illetve a gazdagok és a szegények közötti egyre növekvő szakadékkal. Az egyházak és szociális programjaik látják a következményeket a kisemberek szintjén. Sokszor az egyházak jelentik az utolsó menedéket azok számára, akik kiesnek a jóléti rendszerek biztonsági hálójából.

Európa gazdagsága tehát azt jelenti, hogy vannak „égethető” erőforrásai. Válaszul az éghajlati változásra, az EU-nak folytatnia kell vezető szerepét annak biztosításában, hogy az összes tagállam eleget tegyen a kiotói okiratban vállalt kötelezettségeinek. […]

Szociális, gazdasági és ökologikus kérdések szorosan összefüggenek a globalizációval. […] Sürgetjük a politikai vezetőket, hogy kedvezőbb egyensúlyt hozzanak létre a gazdasági, szociális és ökológiai politika között, amelyben a szociális és környezetvédelmi politika integráns része az egész politikának, nem csupán a gazdaságpolitika függeléke. Ennek kell előtérben lennie, amikor Németország lesz az EU elnöke és a G8 elnöke 2007-ben.

d) Európa az emberekért. Az emberek távol érzik magukat az EU-intézmények egyre összetettebbé váló döntéshozatali folyamataitól. Az egyházak üdvözlik az EU-polgárokkal folytatott párbeszédek kezdeményezését, például a „D tervet”, amely elősegíti a demokráciát, a dialógust és a diskurzust. Ugyanakkor aggódunk amiatt, hogy ennek eddig nem volt jelentékeny hatása. Az egyházak remélik, hogy az EU-vezetők tényleges erőfeszítéseket tesznek arra, hogy igazi párbeszédet folytassanak a társadalom minden szegmensével. Ez megvalósítaná a „nyílt, átlátszó és rendszeres párbeszédet”, amelyről az EU alkotmányszerződés-tervezetének I-47. és I-52. cikkelyei szólnak. […] Mint egyházak elkötelezzük magunkat arra, hogy tevékenyen elősegítsük a párbeszédet, és bátorítsuk a széles körű társadalmi részvételt, hogy ezzel alakítsuk ki Európa jövendő arculatát.

Európa történelmét nemcsak háborúk és erőszakos konfliktusok fémjelezték, amelyekben néha az egyházak is dicstelenül részt vettek, hanem a politika, a gazdaság, a tudomány és a kultúra haladása is. A keresztény hit újraéledése segítségére lesz az európai társadalmaknak abban, hogy megőrizzék identitásukat, és olyan értékeket fejlesszenek ki, amelyek az európai kultúra gerincét adják.

Elköteleztük magunkat arra, hogy védjük az alapértékeket mindenfajta csorbítással szemben, hogy ellenálljunk minden olyan kísérletnek, amely politikai célok érdekében visszaél a vallással. […] Így igyekszünk hozzájárulni Európa jövőjéhez és kontinensünket a reménység földrészévé tenni. Istenbe vetjük reménységünket, amint meg van írva Pál apostolnak a rómabeliekhez írott levelében, és amely kifejezi a Charta Oecumenica szellemét is: „A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által.” (Róm 15,13)

Dr. Bóna Zoltán, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára

::Nyomtatható változat::