Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Jézus így szólt hozzájuk: „Most felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfián beteljesedik mindaz, amit a próféták megírtak.” (Lk 18,31)

Ötvened hetében az Útmutató reggeli és heti igéiben az igazi böjtről kapunk tanítást a kereszt felé induló Jézustól; nyíltan szól haláláról s feltámadásáról. Az Emberfiának kell szenvednie, elvettetnie, megöletnie és feltámadnia. S mit kell tennie tanítványának? „…tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem.” (Mk 8,34) „Ne ijedj hát meg a kereszttől! Csak így válik az evangélium a mi kereszthordozó szenvedésünk révén mások számára is láthatóvá!” – bátorít reformátorunk. Mert az örök életet el is lehet veszíteni önéletmentő próbálkozásokkal… Ne szégyelljük Jézust; kifizette helyettünk a váltságdíjat halálával, fogadjuk el Megváltónknak őt! Isten emberszeretete Fiában jelent meg, és a legkiválóbb út őhozzá a tőle ajándékul kapott szeretet. Isten lényege a szeretet, és benne önmagát ajándékozza a hívőknek. Örök országában „a szeretet soha el nem múlik”, s „a legnagyobb a szeretet” – mondjuk e himnusz szavait, de ha nem él bennem az Isten szeretete, „semmi vagyok” (1Kor 13,8.13.2)! Heródes, de Jeruzsálem vezetői sem ismerték fel az Isten Messiását, így elvétetett tőlük: „…nem láttok addig engem, míg el nem jön az az idő, amikor ezt mondjátok: Áldott, aki jön az Úr nevében!” (Lk 13,35b) S mi?! Húshagyókedden Jézus Urunk így tanít: „Rávehetnétek-e a násznépet, hogy böjtöljön, amíg velük van a vőlegény?” (Lk 5,34) De ha él bennem Krisztus, akkor világossá válik számomra, hogy törvény és kegyelem, zsidó vallás és kereszténység nem egyeztethető össze, mert az új sérülne meg a régi miatt – „Senki sem tép ki foltot új ruhából, hogy régi ruhára varrja…” (Lk 5,36) Hamvazószerdán a láthatatlan böjtölést ajánlja a mi Urunk: „…kend meg a fejedet, és mosd meg az arcodat, hogy böjtölésedet ne az emberek lássák, hanem Atyád…” De ez ünnepi idő nem tétlenségre adatott, hanem az igazi kincsek gyűjtésére szolgál: „Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is.” (Mt 6,17.21) A bételiek fő kérdése: „Sírjunk-e az ötödik hónapban, megtartóztatva magunkat, ahogyan évek óta tesszük?” A Seregek Ura visszakérdez: „…az én kedvemért tartottatok-e böjtöt?” S Isten régi-új válasza: „…szeretettel és irgalmasan bánjatok egymással!” „…és ne tervezzetek egymás ellen magatokban semmi rosszat!” (Zak 7,3.5.9.10) Jézus folytatja: „…mert ha nem hiszitek, hogy én (Isten) vagyok, meghaltok bűneitekben.” (Jn 8,24) A böjt a Jézussal való áldott találkozás időszaka is lehet, hogy vakságból isteni bölcsességre jussunk; de nem úgy, mint Bélsaccar. Ő vakká lett Isten falra írt üzenete olvasására: Isten megmért téged mérlegen, számba vette s felosztotta királyságodat. Miért? Mert bálványimádás és istenkáromlás folyt a lakomáján: „A menny Ura fölé helyezted magad…” (Dán 5,23) „Áldott legyen az Úr neve örökkön-örökké, mert övé a bölcsesség és az erő.” (Dán 2,20; LK) Így kérd őt: „Uram, adj bölcs szívet énnékem, / A megtérést ne feledjem…” (EÉ 513,2)

Garai András

::Nyomtatható változat::