Cantate

Ünnepeink

Hozzászólás a cikkhez

E cikkünkben – a negyvennapos böjt kezdetén – énekeskönyvünk böjti és nagyheti, passiós énekeit mutatjuk be. (E. Zs.)

„Megállok csendben keresztfádnál, / És lehajtom némán fejem. / Tehozzád jöttem, mintha várnál, / Én Megváltóm, egyetlenem. / Te, aki értem is szenvedtél, / S a Golgotán megfeszíttettél, / Könyörülj rajtam!” (EÉ 207,1)

Böjti énekeinkről pár sorban átfogó képet nyújtani lehetetlen feladatnak tűnik számomra. Ezért úgy gondoltam, néhány szubjektíven válogatott ének rövid bemutatásával igyekszem a kedves olvasók böjti elcsendesedését, a legnagyobb ünnepre való lelki felkészülését szolgálni.

Ünnepi énekeink bemutatása során eddig mindig központi helyen álltak a Luther-énekek, mert minden ünnepkör élén reformátorunk énekeit találjuk. Egyetlen kivétel a Böjt, nagyhét fejezet: Luthernak nincs olyan éneke, amely megállna nagypéntek történéseinél. Számára a szenvedéstörténet és a feltámadás eseménye nem választható szét, Krisztus szenvedését húsvéton keresztül szemléli.

A Krisztus, ártatlan Bárány (EÉ 188) a reformáció korába visz minket. Szerzője, Nikolaus Decius eredetileg bencés szerzetes volt, majd csatlakozott a reformációhoz; 1523-ban a wittenbergi egyetem hallgatója lett. Éneke egy Agnus Dei-dallam nyomán keletkezett, és elindítja azt a gyakorlatot, hogy liturgikus dallamokat strófás gyülekezeti énekkel helyettesítenek. Az ének három versszaka őrzi az Agnus Dei háromrészességét; inkább az úrvacsorai liturgiából ismerős számunkra, mit böjti énekként.

A Királyi zászló jár elöl (EÉ 189) az ambrozián himnuszok versformáját mutatja. Dallama a néphagyományból is jól ismert Európa-szerte. A Vexilla regist 569 óta éneklik, s bár eredetileg processziós (körmeneti) ének volt, ma már a katolikus egyház sem használja ebben a funkciójában.

A Jézus, világ Megváltója (EÉ 191) és az Ó, Krisztus-fő, sok sebbel (EÉ 200) szövegi szempontból rokonok. Eredetileg Clairvaux-i Bernát ciszterci szerzetesnek tulajdonították Arnulf von Löwen hét latin himnuszból álló sorozatát. Ezek a Salve kezdetű versek a szenvedő Jézus tagjaihoz szólnak: lábához, térdéhez, kezéhez, oldalához, melléhez, szívéhez és arcához. E himnuszok és a mittenwaldei szárnyas oltár predellájában látható Veronika kendője, illetve a tövissel koronázott Krisztus-fej ihlették Paul Gerhardtot verse megírására (EÉ 200). Az ének dallama először Hans Leo Hassler gyűjteményében jelent meg 1601-ben, világi szöveggel; később kapcsolódott össze Gerhardt költeményével. J. S. Bach Máté-passiója vezérkoráljává tette.

Paul Gerhardt berlini kántorának, Johann Crügernek a dallamai is bekerültek Bach kantátáiba és passióiba; így találjuk meg Bachnál az Ó, drága Jézus (EÉ 198) dallamát. Szövege Johann Heermanntól származik, aki a barokk kor neves énekszerzője. Közel négyszáz verse közül több a mai napig szerepel mind a protestáns, mind a katolikus gyűjteményekben. Énekünk a barokk költészet eszközeivel szól a szenvedő Jézus és az egyéni hívő, a bűnös ember kapcsolatáról, ugyanúgy, mint a Jézus, élte életemnek (EÉ 201). E két éneknek már a dallama is a barokk kor sajátosságának, a dúr-moll tonalitás megerősödésének jeleit viseli magán (különösen is ez utóbbi, mely az alaphangról lassan emelkedik, az ismétlés után eléri csúcspontját, majd visszaereszkedik az alaphangra). A szövegét szerző Ernst Christoph Homburg lelkészcsaládból származott, Wittenbergben tanult. Költeményeivel hívta fel magára a figyelmet, s ma a német irodalomtudomány a 17. század legtehetségesebb lírikusai közé sorolja.

A Hittel nézek keresztfádra (EÉ 206) azért érdemel külön említést, mert Jézus Golgotán tett hét kijelentését, szavát idézi számunkra Carl Bernhard Garve tolmácsolásában, aki a herrnhuti testvérgyülekezet tanára és prédikátora volt.

Tranoscius 1684-es énekeskönyvéből való az E nagy nap fájdalmát (EÉ 211), melynek sorai megrázó pontossággal, szinte fényképszerűen tárják elénk Jézus szenvedését.

Egyik legkedveltebb böjti énekünket – A keresztfához megyek (EÉ 208) – Ilauszky Sámuel írta át Mária-énekből protestáns passiói énekké. „Tied vagyok, Jézusom, / Megyek keresztutadon, / Nyugtot, békét így lelek. / A szeretet hozzád kapcsol, / Boldog, aki híven harcol / – Veled mindig győzhetek!” (EÉ 208,5)

W. Kinczler Zsuzsanna

::Nyomtatható változat::