EvÉlet - Lelki segély

Hozzászólás a cikkhez

„Egyfolytában az jár az eszemben, hogy mennyire kövér vagyok! Naponta legalább háromszor mérem meg magam, hogy biztos legyek benne: nem híztam. Végül is csak öt kilóval nyomok többet az ideális testsúlyomnál. De hiába mondják a családtagjaim és a barátaim, hogy nem kell koplalnom emiatt, én csak a szörnyű hájat látom. Pszichológus is kezelt már bulimiával, de a tanácsai csak ideig-óráig segítettek. Ha a hatalmába kerít a farkaséhség, akkor nem tudok uralkodni magamon, és emiatt szörnyen szégyellem magam. Az ifiben senki sem tudja, hogy evészavartól szenvedek. Ez egy rabság. Kérem, segítsen megszabadulni belőle!”

Kedves Georgina! „Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban. Azért nem félünk, ha megindul is a föld, és hegyek omlanak a tenger mélyébe…” (Zsolt 46,2–3)

Remélem, hogy a zsoltáros szavai megerősítik Önt: hiszen Istennél nincs lehetetlen! Az a nyomorúság, amelyben sínylődik, lehet olyan pusztító, akár egy hegyeket leomlasztó földrengés, az Úrnál mégis elő van készítve a menekülés útja! De jó, hogy nem maradt néma gyermek, Georgina! De jó, hogy végre az élő Istenhez fut segítségért! Mert én nem tudom testkép- és evészavarának kínzó fogságából kiszabadítani. De Jézus Krisztus, a Szabadító igen! Meglátja, egészen rendbe jön minden!

Hiszem, hogy örömmel és jobb eredménnyel tudja folytatni majd egyetemi tanulmányait. Nem marad ki a közösségi élményekből azért, mert leértékeli önmagát. Megszűnnek a falásrohamok, a szégyenérzet, nem érzi majd magát magányosnak vagy izoláltnak, nem fog szorongani. Mert amikor hozzá megyünk, ígéretét betölti rajtunk: „Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen.” (Jn 14,27) Erre van halaszthatatlan szüksége, Georgina! Krisztus megmagyarázhatatlan békességére! Hiszen mint bulimiával kezelt beteg pszichológusától nyilván tudja, hogy az evészavarok megjelenéséért többnyire az alacsony önértékelés, a boldogtalan családi háttér, a stressz és persze az a napjainkban még mindig hódító divat a felelős, amely csontsovány modellek bálványozásával isteníti a karcsúságot.

A bulimia kezelésében szerepelnek az antidepresszív gyógyszerek, a pszichológiai kezelések, mint például a kognitív viselkedésterápia, amikor a betegeket személyes beszélgetésekkel igyekeznek hozzásegíteni, hogy megszűnjék alakjuk, testsúlyuk miatti, extrém méreteket öltő aggodalmaskodásuk.

De vajon nem csupán tüneti kezelések-e ezek? Képes-e gyökerestül kiirtani szívünkből az aggodalmaskodást egy nyugtató? Segítenek-e igazi örömöt átélni a tablettázott boldogsághormonok? Vajon önbecsülésünk súlyos hiányát pótolhatja-e az emberi tanácsadás, vigasztalás vagy dicséret? Megvéd-e saját bölcsességünk vagy akaraterőnk a torkunkba gombócot szorító stressztől? Teheti-e igazán boldoggá családi életünket a jól megszervezett közös időtöltés vagy az „élni és élni hagyni” elv kölcsönös gyakorlása?

Jaj, Georgina, én nem hiszek abban, hogy mi képesek vagyunk ideális, harmonikus életteret kialakítani magunknak. Nem hiszem, hogy akaratunk megfeszítésével képesek lehetünk kivívni benső szabadságunkat. Hogy bennünket gúzsba kötő bűneinkből és szenvedélyeink fogságából van emberileg kivezető út. „Az Úr Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat…” (Lk 4,18) Ezt az ézsaiási próféciát az Úr Jézus betöltötte, amikor közénk jött. Küldetése, hogy letörje rabbilincseinket. Én egyedül ebben hiszek.

Önbecsülésem alapja ezért az, hogy ő életét adta értem, értünk. Hogy végtelenül értékesnek tart bennünket, embereket. Nem szépségünk, kiválóságunk, megfelelő testsúlyunk és tehetségünk elismerése ez. Hanem szeretete, amely lényének természete. Ez megváltoztatja lelki beállítódásunkat azzal kapcsolatban, hogy külsőnk vagy éppen szellemi képességeink alapján ítéljük meg értékünket. Georgina értéke nem csökken azzal arányosan, hogy felszedett néhány kilót. De nem is növekszik azáltal, hogy sokat koplalt, így szépen lefogyott.

Tegye értékes tulajdonságainak rangsorában az első helyre azt, hogy Isten gyermeke lett! Ez megvédi attól, hogy önmagára időnként úgy tekintsen, mint sikerre, máskor meg mint teljes csődre, attól függően, hogy megfelelt-e a saját vagy mások elvárásainak! Szeretettel kérem, hogy vallja meg Isten előtt bűnként, hogy aggodalmaskodik, hogy megveti magát, és hogy a szolgálatra fordítható idejét arra vesztegeti el, hogy szüntelenül a saját külsejével van elfoglalva.

Isten szabadságot, örömöt és bővelkedő életet kínál övéinek. Higgye el, hogy ez alól Ön sem kivétel. Georgina, legyen farkaséhes Isten szavára, jelenlétére, a benne való élet megélésére! Könyörgök azért, hogy ez a szabad és örömtelien kiteljesült élet és a bűnbocsánat kegyelme legyőzze mindazt a negatív, feldolgozhatatlannak tűnő érzést, amely aztán „szörnyű háj”, azaz legyőzhetetlen akadály formájában Ön fölé tornyosul!

Szeretettel:

Szőkéné Bakay Beatrix

::Nyomtatható változat::