Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

Most lenne kilencvenéves. A kommunizmus börtönében harmincnégy évesen szenvedett mártírhalált. Ki volt ő? Ifjúkori barátja, a kertészből lett diakónus lelkész, Kiss István egy ízben lelkemre kötötte, hogy ne felejtsük el fiatal evangélikus vértanúnk emlékét.

Nagytarcsai népfőiskolásként hallunk róla először. A simasági, cipészmesterséget tanult ifjú nemeskéri lelkészétől, Novák Elektől értesült arról, hogy a nagytarcsai parókus, Sztehlo Gábor finnországi hatásra népfőiskolai mozgalmat indított. Megtudta, hogy a Magyarhoni Ágostai Hitvallású Evangélikus Misszióegyesület, a Baráti Mozgalom és a nálunk járt finn és észt felébredt lelkészek megajánlásai révén még 1938 őszén megnyitotta kapuit az első bentlakásos evangélikus népfőiskola.

Bencsik József huszonegy évesen, 1940 őszén lépett be az intézetbe. Ezen az immár harmadik tanfolyamon Kajos János felsőszeli segédlelkész lett a nevelőtanáruk. Az ország minden részéből érkezett fiatalok gyorsan megtanulták az önkormányzati rendet, és önkéntes alapon lettek kisbírók vagy udvarosok, takarítók vagy konyhások. A szellemi munkából is kivették a részüket: az önképzőkörben krónikások, titkárok, felolvasók és szavalók váltották egymást. A tanulmányi rend órái mellett a magyar paraszti sorskérdésekről Kodolányi Jánost és Veres Pétert is hallgatták.

Az iskolaudvaron emelt „finn ház” és „magyar ház” előtt felállított finn és a magyar zászlóra ünnepélyes fogadalmat tettek. Ennek emlékét Bencsik 1941 januárjában háromstrófás versben örökítette meg. Kezdő sorai így hangzanak: „Két zászló leng udvarunkban, / Egyik finn, a másik magyar. / Hirdetik, hogy e két nemzet / Egy célt szolgál, s egyet akar.” Majd így zárja költeményét: „Jöhet bár ránk nehéz idő, / Élő marad barátságunk, / Mert egy a hitünk és vallásunk, / És egy marad imádságunk.”

Frontszolgálatosként folytatódott az élete a világháború vérzivatarában. Amikor behívták katonának, előbb Szombathelyen kapott egészségügyi kiképzést. Azután kikerült a frontra. Már a harcok kezdetén megsebesült, ezért 1942-ben leszerelték. Novák Elek ekkor már egy képzett, megpróbált férfit köszönthetett az artikuláris parókián.

Mint nemeskéri diakónus, a Keresztyén Ifjúsági Egyesület (KIE) buzgó tagjaként missziói lelkülettel állt be az egyház szolgálatába. Főleg Kemenesalja gyülekezeteit látogatta végig: sokáig emlékeztek a lelkes, „Luther-kabát nélküli papra” Celldömölkön, Alsóságon és Kemenesmagasiban. Költői vénája sem hagyta el. Amikor ihletet kapott, papírra vetette költeményeit. Az egyházi sajtó is felismerte tehetségét: több versét közölte a Harangszó és az Evangélikus Ifjúság. A lelki ébredés lendülete őt is magával sodorta; ahol lehetett, hirdette az evangéliumot. Édesanyja és nagybátyja simasági otthonában bibliaórákat tartott, családokat látogatott. Részt vett a Vas megyében, a Rába mentén, a nicki gátnál tartott KIE-táborok szervezésében is. Igazi laikus munkásként hirdette Jézus Krisztus örömhírét.

Magyar népe szenvedésének a tanúja is lett azonban a háború utáni nehéz években. Miközben az igét hirdette, szem- és fültanúja volt a Rákosi-kor terrorjának, a családokat sújtó igazságtalanságok egész sorának. Feltehetően baráti köre indítására is, hazája iránt érzett szeretetből bekapcsolódott egy illegális csoportosulásba. Ennek tagjai adatokat küldtek a terror áldozatairól Nyugatra, sőt – barátjának, Kiss Istvánnak a feljegyzése szerint – „embereket mentettek ki Rákosi börtönéből”.

Az összeesküvést leleplezték. Bencsik Józsefet négy társával együtt 1952. október 8-án letartóztatták. Börtönben töltött nyolc hónapjuk bizonyára emberfeletti megpróbáltatásairól nincs hírünk, csak annyi, hogy 1953. június 10-én négy társát kivégezték, ő pedig a börtönben belehalt szenvedéseibe.

Simaságon emlékoszlop, a nemeskéri templom falán emléktábla hirdeti evangélikus mártírunk önfeláldozó életének példáját. Neve feledésbe merült volna, ha barátja és lelki testvére, Kiss István őrimagyarósdi diakónus lelkészünk nem szorgalmazta volna emlékének megörökítését. Amikor a tábla 1993-ban elkészült, úgy érezte, eleget tett kötelességének: 1994-ben ő is befejezte Krisztust szolgáló életét.

Az igazak emlékezete áldott.

Dr. Fabiny Tibor (id.)

::Nyomtatható változat::