Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Az egyházi év vasárnapjai közül a böjti, a húsvéti vasárnapok és még néhány más vasárnap latin nevet kapott. A nagyböjt első vasárnapjának neve: Invocabit. (Egyházunk Agendájában Invocavit alakban szerepel.) Ez a név – miként a többi esetben is – annak a zsoltárrészletnek a kezdő szava, amely a latin liturgiában kezdőénekként (introitus) a vasárnap zsoltárának egy részletét szólaltatja meg. „Invocabit me et ego exaudiam eum…” – „Segítségül hív engem, ezért meghallgatom őt…” Ez a részlet a 91. zsoltár 15. verse. E zsoltár 11. versét idézi a sátán Jézus megkísértésekor; nem véletlen, hogy a vasárnap „klasszikus” evangéliuma Mt 4,1–11, a megkísértés története.

Amíg az ősi evangélium Jézus életének próbatételéről szól, az epistolában (2Kor 6,1–10) az apostol vallja meg a szolgálatával együtt járó szenvedéseket. Mindezekhez az igékhez a zsoltár kezdő szavai mintegy igei üzenetként kötődnek. „Aki a felséges Úrnak lakozik oltalmában…”, az nyilván mondhatja: „Isten az én kővárom” (Szenczi Molnár Albert fordítása). Így utal Invocabit vasárnapján egymásra három igerész.

Talán nem is a konkrét történet, a zsoltár, hanem sokkal inkább a gondolat – a kísértésben, nehézségben Istenre való hagyatkozás – a lényeg. A vasárnap többi perikópájában is ez a gondolat kristályosodik ki. Nem véletlenül, hiszen az egyházi év negyvennapos böjti időszaka elején Jézus negyvennapos böjtjére utal, azéra, aki az övéi előtt mindenben példa.

::Nyomtatható változat::