Egyházunk egy-két hete

A »C« változat mellett a zsinat

Hozzászólás a cikkhez

Nemcsak az érintettek kísérték felfokozott érdeklődéssel a zsinat március 23–24-én tartott ülésszakát, hanem mindazok, akiket kicsit is érdekel egyházi közéletünk. Nagy horderejű kérdésben kellett ugyanis döntést hozniuk a zsinati tagoknak. Határozniuk kellett arról, hogy mi legyen az országos egyház központjaként szolgáló Üllői úti székház sorsa, továbbá az ugyanabban az épületkomplexumban működő levéltárnak, könyvtárnak, a Kakas Lídia Szeretetotthonnak és a józsefvárosi gyülekezet templomának, lelkészlakásának és lelkészi hivatalának a jövője.

A nagy érdeklődéssel várt vita és döntés előtt azonban még más napirendi pontokkal kellett foglalkoznia az immár az országos közgyűlés funkcióit is ellátó grémiumnak. Dr. Korányi András nyitóáhítata után az országos felügyelő és az elnök-püspök jelentését hallgatták meg és fogadták el a küldöttek. A zsinati atyák megválasztották az országos számvevőszék elnökét, az országos bíróság lelkészi bíróit, jogászbíróját, illetve nem lelkészi jegyzőit. Döntöttek egyes törvények jogharmonizációs célú módosításáról, végül elfogadták az egyházunk közelmúltját vizsgáló tényfeltáró bizottság működési szabályzatát.

Ezt követően tértek rá a küldöttek a legnehezebb napirendi pontnak ígérkező, az Üllői úti ingatlan sorsáról szóló előterjesztés megvitatására. Elöljáróban Prőhle Gergely országos felügyelő és Muntag András, a zsinat nem lelkészi elnöke egyaránt arra kérte a zsinat tagjait, hogy alapvetően szakmai szempontok mentén folytassák le a vitát, és a hangnem mindvégig maradjon méltó lutheránus mivoltunkhoz. Ennek dacára szenvedélyes, néha személyeskedésbe hajló hangulatban érveltek pró és kontra a teljes, illetve részleges felújítást jelző „A” és „B” változat, valamint az épület új székházzal történő kiváltását lehetővé tévő „C” változat mellett és ellen.

Némiképp irányt szabott a vita menetének, hogy egyházunk elnöksége szerződést kötött a H-Med Invest Pénzügyi Kft.-vel a „C” változatra szóló pályáztatás lebonyolítására. Ezt a cég el is végezte, sőt március 19-én már megtörtént a pályázatbontás is. Amint elhangzott, az ajánlattételi dokumentációt összesen hét cég váltotta ki, de végül csak négy ajánlat érkezett, amelyek között egy érvényes akadt.

Az estébe nyúló, majd másnap délelőtt tovább folytatódó, maratoni vita végén az ülést vezető dr. Gimesi Szabolcs, a zsinat nem lelkészi alelnöke a következő határozati javaslatot terjesztette a testület elé: „A zsinat a 2005. évi IV. tv. 104. § (6) bekezdés a) pontjában megjelölt feladatkörében eljárva hozzájárul – az előterjesztésben »C változatként« megjelölt módú – a 1085 Budapest, Üllői út 24. sz. alatti ingatlan elidegenítésével az 1111 Budapest, Magyar tudósok körútja 3. sz. alatt országos egyházi központ felépítéséhez. A zsinat úgy határoz, hogy a lefolytatott pályáztatási eljárásban nyertesként kihirdetett gazdasági társasággal kell a szerződés-előkészítő tárgyalásokat folytatni. A funkcionális igényeket a szerződéskötési időszak előtt pontosítani kell, ehhez igénybe kell venni az egyház munkaági bizottságainak segítségét.”

A határozati javaslat így folytatódik: „A beruházás kivitelezéséről szóló szerződést az ajánlattételi felhívás és pályázati kiírás szerinti, az egyházra nézve legkedvezőbb feltételek szerinti tartalommal kell megkötni. A zsinat felhatalmazza az országos elnökséget a szükséges okiratok aláírására.”

A javaslatról húsz zsinati tag kérésére név szerinti szavazással döntöttek. A javaslatot 30 igen, 9 nem és 11 tartózkodás mellett a zsinat elfogadta, így eldőlt az Üllői úti székház sorsa.

Ezt követően a zsinat még lefolytatta az egyházi nyugdíjügyek törvényi szabályozásának elvi vitáját. Egyetértettek a küldöttek azzal, hogy a lelkészek nyugdíj- és szociális ügyeire vonatkozó előírások egyházi törvény szintjén legyenek szabályozva. A törvényalkotás dolgozza ki a jelenlegi állami, egyházi és magán-nyugdíjpénztári pillérekre alapozott vegyes rendszer szabályozását, fenntartva ezzel az egyház saját nyugdíjszolgálatát. Konszenzus mutatkozott abban is, hogy a szolgálat alapszerűen, a zsinat által választott külön szakmai vezetőséggel, szigorú beszámolási kötelezettség mellett, az Országos Egyházi Iroda által támogatott adminisztrációval működjön, továbbá hogy tevékenysége a kölcsönös teherhordozás elvén alapuljon, azaz a felosztó-kirovó modellt valósítsa meg, szemben az egyéni számlákra épülő rendszerrel.

Egyetértettek a zsinati tagok azokban az elvekben is, hogy a nyugdíjak és egyéb szociális ellátások kifizetésére beszedett járulékterheket alapvetően az aktív lelkészek és az őket szolgálatba állító szervezetek (egyházközségek, intézmények) viseljék, tehermentesítve ezzel az országos egyházi költségvetést. Ezért cserébe viszont megszűnik az országosjárulék-fizetési kötelezettség. Az új nyugdíj-, illetve szociális alap tevékenységét az országos egyház kezességvállalással szavatolja.

A testület későbbre halasztotta az evangélikus gyűjtemények önálló, közös intézményének megalapításáról szóló döntés meghozatalát.

Kiss Miklós

::Nyomtatható változat::